Egyéb Információk
Hidvégi-Üstös Pál - Tisza futás 2009
Information in English
Jogszabálymódosítás
Kiadványok
Pályázatfigyelő
Polgármestereknek
Programajánló
Résztvevőknek
Sajtószemle
Segítsünk az árvízkárosultaknak!

Az "Agenda 2030 Humánökológiai Kutatóműhely a globális együttélésről" program támogatói:


Szelídvízország - animációs film


Szelídvízország - kiadvány

 Vidékfejlesztési politika alulnézetből

ILD kézikönyv a Tisza-menti ártéri tájgazdálkodás
lehetőségeiről


 Blogok

 
 
 
 

Folyóiratok, könyvek
 

Tiszavölgy

BOKARISZ-füzetek az ártéri tájgazdálkodásról

Szelídvízország - kézikönyv az ártéri tájgazdálkodásról

Zöld utak a Tisza mentén - túratérkép


 Ismeretterjesztő CD

BOKARTISZ: A folyó élete


További kiadványok...


DVD

Kulcs a Tiszához I.-II.

IV. Hagyomány és Természet konferencia

 


 





 Information in English

 


A SZÖVET "Természetközeli vízpótlási módszerek a fenntartható gazdálkodás szolgálatában" (NEA-UN-16-SZ-1524) projektjét a Nemzeti Együttműködési Alap támogatja.


"Fenntartható helyi gazdasági kezdeményezések érdekképviseletének megteremtése és piaci életképességük javítása" című programunk támogatói:



 


Működésünket támogatja a Nemzeti Együttműködési Alap Új Nemzedékek jövőjéért kollégiuma
NEA-UN-13-M-1773



 JOGSEGÉLY PROGRAMUNK
az Accenture "Képességek a Sikerért 2010" pályázatának támogatásával valósul meg.


Az ártéri tájgazdálkodás megvalósításának helyi lehetőségei a Tisza-mentén programunk a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával valósul meg.


Nemzeti Alkalmazkodási Központ


 KIEMELT AJÁNLATAINK




Köszönjük támogatásuk!


http://www.tiszavilag.eoldal.hu/


 
SZÖVET PROJEKTEK


Árvízvédelem, vízgazdálkodás

WATERISK honlap



 

Tisza-vízgyűjtő Monitoring Rendszer


 




TÁMOGATÓINK:
 

 

KvVM - Zöld Forrás 2010


"Élő Tisza" - a Tisza mente tájainak újjáélesztéséért című projektünk támogató

 


 További információ a honlapon olvasható cikkekkel, munkával kapcsolatban:

 

 
 
 

 
 

 

Mit érhet néhány szem paradicsom? Szimpózium a városi piacokért--2011. 04. 12.

Ha valaki nem bizonytalan eredetű, jellemzően monokultúrában termelt tömegárukra vágyik, hanem a régióból származó, kisebb gazdaságok, hazai szófordulattal élve őstermelők által előállított, minőségi zöldségre, gyümölcsre, tejtermékekre vagy húsalapanyagra, és nincs saját kertje, nem sok lehetősége marad a piacokon túl.

 

Épp ezért különösen fontos figyelnünk az élelmiszer elosztó lánc ezen elemére, hiszen a piac intézménye ma veszélyben van. Vásárlóként azonban megfordíthatjuk ezt a folyamatot. Többek között erről is beszélgettünk Bartha Gabóval, aki egyik szervezője volt a "Piacot minden kerületnek: étel, fogyasztás, urbanisztika" elnevezésű nemzetközi szimpóziumnak.

A tény, hogy fontosak a termelői piacok, számomra teljesen egyértelmű. Elképzelhetetlen, hogy máshonnan vásároljak zöldséget és gyümölcsöt. Már régóta tisztában vagyok vele, ha jó, friss és szezonális termékekre vágyok, amelyeknek kontrollálható az eredete, azokat innen tudom beszerezni. A piac olyan városi találkozóhely, közösségi tér, amely egy más atmoszférájú vásárlást tesz lehetővé.

Ez, a március 19-én tartott szimpózium pont azért volt hasznos, mert számtalan szempontból közelítettük meg a piac témáját, és így a különböző szemszögű előadások után az érdeklődők önmaguk számára is tudatosan megfogalmazhatták, miért van szüksége minden budapesti kerületnek élelmiszerpiacra.

Milyen szakterületek nézőpontjából közelítettétek meg a piac kérdéskörét?

A piacok kapcsán három összefutó témakört vázoltunk fel: a piacok tereit a városokban építészeti, szervezési, üzemeltetési, közösségi szempontokból tekintettük át, azután a termelők szemszögéből vizsgálta a következő kerekasztal a piacokat, végül a fogyasztók álláspontjából is kiveséztük a témát.

Kik járultak hozzá tudásukkal, tapasztalatukkal a konferencia témaköreinek meghatározásához?

A konferencia egyik életre hívója a Kortárs Építészeti Központ volt, így adódott az építészeti, városrendezési, urbanisztikai vonal. A Kincsünk a Piac - Hunyadi Tér tapasztalata is sokban hozzájárult a témakörök kialakításához, hiszen munkánk során folyamatosan szembesülünk a piacok önkormányzati, szabályozási kérdéseivel, agrárpolitikai, környezetvédelmi, gasztronómiai, egészségügyi összefüggésekkel. A harmadik szervezőtárs, Allan Siegel képzőművész volt, aki korábban az Ernst Múzeumban szervezett vásárcsarnokokról szóló kiállítást. Mondanivalója egybecsengett a katalán előadóéval, ami a nagy bevásárlóközpontok romboló hatását mutatta be a város szövetére, a környezetre, az egészségünkre, a mezőgazdaságra és a csarnokokra-piacokra vonatkozóan.

Kiindulópontként készült egy amolyan vitaindító összefoglaló is. Mik voltak ennek a központi gondolatai?

A piacok a méltányos élelmiszer-elosztólánc fontos elemei, nemcsak azért, mert a helyi mezőgazdaságot és kistermelőket támogatják. A tömegáruknál érettebb, így egészségesebb termékeket értékesítenek, amelyeket fenntartható módszerekkel termesztettek.
A konferenciára Spanyolországból és az Egyesült Királyságból is érkeztek előadók, volt olyan mondanivalójuk, amely számotokra is újdonság volt?

James Kirwan a Countryside and Community Research Institute, azaz a Vidék-és Közösség-kutató Intézet képviseletében többek között a beágyazottság fogalmát ismertette meg velünk. A szakember már régóta kutatja hazája termelői piacait, és hogy azok miben különböznek más élelmiszer beszerző helyektől.

A beágyazottság ebben a megközelítésben azt jelenti, hogy az áruhoz, amit megveszünk egy termelői piacon, tudás kapcsolódik – tárgyi, személyes, kulturális, élményszerű. Sőt abban az esetben, ha azt valóban annak előállítója és nem egy kereskedő értékesíti, több információ szerezhető meg vele kapcsolatban. Így többé már nem egy személytelen termékkel állunk szemben, sőt, azok származási helyén túl megismerhetjük termesztési módjait, körülményeit, felhasználási területeit is.

Általában egyelőre nekem itthon az a tapasztalatom, hogy azok a gazdálkodók, akik valamilyen különleges zöldség- vagy gyümölcsfajtával foglalkoznak, inkább gazdasági megfontolásból termesztik azokat, nem azért, mert maguk is gyakran fogyasztanák. Így, bár a mai piacokon már egyre többször találhat az ember okrát, csicsókát vagy ismeretlenebb fűszernövényeket, az árusok ritkán tudnak gasztronómiailag is értelmezhető elkészítési tippel szolgálni. A napjainkra általánosan ismertté vált spárga szempontjából sem sokkal jobb a helyzet.

Az is szomorú, hogy a piacokról – bár még mindig jobb a helyzet, mint a bolti áru esetében - is eltűnni látszik a fajták sokfélesége. Épp ezért ezzel kapcsolatban is igyekszünk tudatosítani a termelőkkel és a vásárlókkal, hogy tegyenek meg mindent az efféle elszegényedés ellen.

A piacról legtöbbünknek elsőre valószínűleg a gyümölcsök és a zöldségek jutnak eszünkbe, ez pedig szorosan kapcsolódik az egészség témaköréhez. Volt-e olyan előadó, aki ilyen vonatkozásban szolgált újdonságokkal?

Jordi Tolra, a Barcelona Markets, azaz Barcelonai Piacoktól, világosan megmutatott egy összefüggést, amely a piac és az egészség témakörét érinti. A barcelonai olimpia kapcsán komoly városfejlesztési programot indítottak, amelyet kutatások előztek meg. Egy ilyen elemzés mutatta ki, hogy a város azon területei, ahol a legnagyobb a túlsúlyos emberek aránya, megegyeznek a piachiányos kerületekkel. Ez a megállapítás olyan hatással volt a helyiekre, hogy azok önkéntes munkába kezdtek. Rengeteg embert sikerült megmozdítaniuk, így ma már negyven csarnok üzemel a városban, ami azt jelenti, hogy kb. 10 perc alatt elérhető valamelyik.

Úgy tűnik, itt nagyon sokat elértek az önkéntesek. Látsz erre esélyt itthon is?

A civil és magánkezdeményezéseket nem szabad alábecsülni. A Hunyadi Téri Csarnokot és Piacot is néhány éve civilek mentették meg a bevásárló központtá alakítástól, illetve a szabadtéri piacot az eltűnéstől. Ami nem azt jelenti, hogy ezzel az idők végezetéig le is tudtuk ezt a feladatot, hiszen most például az alkalmi őstermelő árusok bérleti díjának ésszerű, az árusokat még a piacon tartó mértéke érdekében írunk levelet. Ennek oka, hogy a piac üzemeltetői olyan mértékben akarják megemelni az őstermelők alkalmi bérleti díját, hogy az valószínűleg azt eredményezi, hogy a leggyengébb érdekérvényesítő képességű réteg kiesik, pontosan azok, akik a legtöbb színt, olykor meglepő árut hozzák, amitől viszont borzasztóan elszegényedhet a piac. Hiszen ez épp azt a keveset termelő, idősebb korú gazdakört érinti, akik vegyszermentesen termesztik a legmagasabb minőségű, tápértékű zöldségeket, gyümölcsöket.

Azért nem versenyképesek, mert árban nem tudnak annyira lemenni, mint a nagyobb felületen gazdálkodók vagy a nagy tételben beszerző, olykor akár külföldi árukat kínáló kereskedők. Pedig ha belegondolunk, az áruikat a piacon értékesítő őstermelők ár/érték arányban nagyon erősek, hiszen gyakorlatilag biotermékeket állítanak elő, nem bio árért. Ezért különösen fontos, hogy ne legyünk bizalmatlanok az őstermelőkkel szemben, hanem tudatosan ki kell építenünk személyes kapocsolatot és társadalmi szolidaritást irántuk, amely lehetővé teszi fennmaradásukat, hiszen kincs az, ami a kezeik közül kerül ki.

Jutottatok-e valamilyen konszenzusra a konferencia végén?

Úgy gondolom, abban a legtöbben egyetértünk, hogy ha valóban tenni kívánunk a már létező piacok megmentéséért vagy újak alapításáért, akkor azt közösen kell megtennünk. Csak a különböző témában jártas szakemberek együttes munkájával hozhatók létre valóban jól működő piacok.

Mit üzennél azoknak, akik magukénak érzik a piacok ügyét?

Nem szabad elfelejtenünk, amikor másokra mutogatunk, hogy a piacok léte nem kizárólag az önkormányzatoktól függ, a vásárlóknak legalább akkorra a részük ebben. A fogyasztóknak óriási szerepük van egyrészt a figyelemfelkeltés tekintetében, másrészt vásárlói döntéseikkel sokat tehetnek a gyakorlatban is azért, hogy megóvják környezetük piacok jelentette pótolhatatlan értékeit.

Forrás: www.vinoport.hu

Facebookon: Mi Menzánk