Egyéb Információk
Hidvégi-Üstös Pál - Tisza futás 2009
Information in English
Jogszabálymódosítás
Kiadványok
Pályázatfigyelő
Polgármestereknek
Programajánló
Résztvevőknek
Sajtószemle
Segítsünk az árvízkárosultaknak!

Az "Agenda 2030 Humánökológiai Kutatóműhely a globális együttélésről" program támogatói:


Szelídvízország - animációs film


Szelídvízország - kiadvány

 Vidékfejlesztési politika alulnézetből

ILD kézikönyv a Tisza-menti ártéri tájgazdálkodás
lehetőségeiről


 Blogok

 
 
 
 

Folyóiratok, könyvek
 

Tiszavölgy

BOKARISZ-füzetek az ártéri tájgazdálkodásról

Szelídvízország - kézikönyv az ártéri tájgazdálkodásról

Zöld utak a Tisza mentén - túratérkép


 Ismeretterjesztő CD

BOKARTISZ: A folyó élete


További kiadványok...


DVD

Kulcs a Tiszához I.-II.

IV. Hagyomány és Természet konferencia

 


 





 Information in English

 


A SZÖVET "Természetközeli vízpótlási módszerek a fenntartható gazdálkodás szolgálatában" (NEA-UN-16-SZ-1524) projektjét a Nemzeti Együttműködési Alap támogatja.


"Fenntartható helyi gazdasági kezdeményezések érdekképviseletének megteremtése és piaci életképességük javítása" című programunk támogatói:



 


Működésünket támogatja a Nemzeti Együttműködési Alap Új Nemzedékek jövőjéért kollégiuma
NEA-UN-13-M-1773



 JOGSEGÉLY PROGRAMUNK
az Accenture "Képességek a Sikerért 2010" pályázatának támogatásával valósul meg.


Az ártéri tájgazdálkodás megvalósításának helyi lehetőségei a Tisza-mentén programunk a Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával valósul meg.


Nemzeti Alkalmazkodási Központ


 KIEMELT AJÁNLATAINK




Köszönjük támogatásuk!


http://www.tiszavilag.eoldal.hu/


 
SZÖVET PROJEKTEK


Árvízvédelem, vízgazdálkodás

WATERISK honlap



 

Tisza-vízgyűjtő Monitoring Rendszer


 




TÁMOGATÓINK:
 

 

KvVM - Zöld Forrás 2010


"Élő Tisza" - a Tisza mente tájainak újjáélesztéséért című projektünk támogató

 


 További információ a honlapon olvasható cikkekkel, munkával kapcsolatban:

 

 
 
 

 
 

 

Aszályra készülhetünk?--2017. 01. 24.

Seres Lajos a jászszentlászlói gazdakör elnöke közel négy évtizede a homokhátság lecsapolása ellen küzd. Az elmúlt évek alatt összegyűjtött tapasztalatait összefoglalva egy tanulmányt is készített, amit eljuttatott többek között Áder János köztársasági elnöknek, szakmai fórumoknak és szerkesztőségünknek is.

Seres Lajos átfogó tanulmánya szerint az utolsó percekben vagyunk. Ha az érintett területekre nem juttatunk vizet, katasztrofális aszályra készülhetünk a Homokhátságon, holott hazánk természetes vizekkel legjobban ellátott mezőgazdasági termőterületéről van szó, amit az ország két legnagyobb folyója több mint 100 kilométer hosszan szegélyez. – Mégis a legaszályosabb, mert a kitűnő ivóvizet mi magunk lopjuk, illetve engedjük el. Többször kértük évenként a vízgazdálkodási küldöttgyűléseken a vízgazdálkodással kapcsolatos problémáink megoldását, azonban a kéréseinket nem hallgatta meg senki – nyilatkozta lapunknak Seres Lajos.

– Tudjuk, hogy hazánkban sok pénzt áldoznak az ár és belvizekre, ugyanakkor senkit nem foglalkoztat a homokhátsági aszálykárok által okozott gazdasági veszteség, pedig ez a terület lehetne az ország zöldséges és gyümölcsös kamrája – tette hozzá a gazdakör elnöke, aki családjával együtt az 1980-as évek óta foglalkozik mezőgazdasággal.

Seres szerint az érintett területeken a vízgazdálkodás sem aszályos, sem vizesebb esztendőkben nem megoldott. – Ha megnézzük a homokhátság csatornáit, láthatók, hogy ezek mind a homokhátság lecsapolására és nem a fentről jövő vizek helyben tartására épültek – mondja a szakember.

– Az 1950-es években 2 méter mélységig ástunk a homokhátság laposabb területein és már locsolhattuk a kerti veteményünket. Sok kutat fúrtunk az utóbbi időben: 12, majd 18, később 30, ma már 40-70 méterre is le kell fúrni, hogy locsolhassunk. Nagyobb vízigényű gazdatársaink kénytelenek öntözési vízkészletüket az Alföld ivóvízkészletéből 80-100 méterről kiemelni. Mindez azt bizonyítja, hogy nincs vízutánpótlás. Ezen kívül jön még a falu ivóvízkútjának kiszolgálása 170-200 méter mélyről. Az ebből származó tisztított szennyvíz azonban elfolyik a Dong-éren a Tiszába. Ez után jönnek a ásványvíz kutak és a termálvizek, illetve az üvegházak által felhasznált vizek is 700-800 méteres mélységekből – részletezte Seres Lajos, aki tanulmányában a megoldást is vázolja.

– Nos, a helyzet túl bonyolultnak látszik, de itt a homokhátság környékén minden megoldhatónak látszik a Dunára és a Tiszára alapozva. Legalábbis nekünk, akik nem vízrablással, hanem vízgazdálkodási gyakorlattal rendelkezünk évtizedek óta. Első hallásra úgy tűnik, hogy minden pénz kérdése. Én azonban úgy látom, hogy ez nem igaz. Elsősorban nem pénzre, hanem értelemre és közös akaratra van szükség és akkor sok minden megoldódik – véli. 

– Itt az alföldi homokhátság területén minden vízügyi jogot fejtetőre kellene állítani. Lehetőséget kell adni a földtulajdonosnak, hogy a környezetükben lehullott vizet visszatartsák. Sőt, büntetni kellene azt, aki a felszíni vizeket, például a talajból kivett vizet, használt és tisztított vizet bármilyen módon elengedi. Gondolok itt a tisztított szennyvizekre, a termálvizekre, az üzemek tisztított vizeire. Ezeket a vizeket a saját településeinken egy magasabb szinten lévő víztározóba kellene juttatni. Véleményem szerint a csatornákat nem bedózerolni, hanem vízraktározóként megfelelő elzárásokkal kell használni azoknak, akik ezen a területen akarnak a saját és az ország érdekében dolgozni. Tekintettel arra, hogy ezen csatornák bel méretei több százezer köbméter vizet képesek magukban tárolni – hangsúlyozta Seres Lajos, aki szerint a döntéshozókra hatalmas felelősség hárul.


 

A Homokhátság elhelyezkedése

A homokhátság a kiskunság területéből a Duna-Tisza közt Felsőlajostól déli irányban Bácsszőlős és Mórahalom vonaláig terjedően a két folyó közt egymástól 70-80 kilométer távolság közepén mintegy 25-35 kilométer szélességben terül el 250-300 ezer hektár területen. Vízrajzilag a Duna vize felett 20-30 méterrel, a Tisza vize felett 30-45 méter magasságában. A tanulmány elsősorban Kiskunhalas, Harkakötöny, Kiskunmajsa, Tázlár, Bodoglár, Bócsa, Fischerbócsa, Szank, Pusztaháza, Bugac, Móricgát, Jakabszállás, Fülöpjakab, Jászszentlászló, Csengele, Petőfiszállás területét vizsgálta.

 


Forrás: Petőfi Népe, 2017. január 24., Vajda Piroska cikke