Hídvégi-Üstös Pál blogja: június 4-5-6.

Június 4.
Mindszent – Szeged – 40 km

Rengeteg erőt ad a sok gyerek szeretete – főleg, hogy a sajátjaim nem lehetnek velem. Mindszenten is már várták érkezésem és kiabálva, éljenezve szaladtak elém és futottak velem 100-150 métert. Mártély előtt találkoztam Gémes Ferenccel, a 75 éves ultrafutóval és többszörös spártai hőssel, aki megosztotta velem életfilozófiáját: „A hosszú élet titka a sport és a szex, mert különben a fehérje lerakódik az érfalakra.” Rövid, de tartalmas beszélgetés volt, megegyeztünk, hogy egy-egy pohár birsalmapálinka mellett folytatjuk majd az eszmecserét.

Néhány kilométer múlva a töltésen vagy 130 gyerek és tanáraik vártak ajándékaikkal, közben eleredt az eső, így áztak, fáztak, de a lelkesedés és a jókedv nem lankadt. Kb. 1 kilométert kocogtunk együtt, hogy a kis sportolók is átmelegedjenek, majd búcsút intettem és a homokos, szépen kaszált töltésen haladtam Szeged felé. Édes János, barátom és edzőm, aki hegyi ember – hiszen a galyatetői biatlon sportcentrumba tette a székhelyét – is csodálta az alföldi tájat, a tanyagazdálkodást, a szépen karbantartott kaszálókat, a sokszínű állatvilágot. Szeged előtt a Hódmezővásárhelyi TV-nek adtam interjút.

Mivel kiadtam a rendelkezést Pap András barátomnak, hogy nála csakis szegedi halászlét és sült halat szeretnék enni, mert felesége, Marika készíti a világon legjobban – legalábbis én még jobbat nem ettem – nem kis fejtörést okoztam. Ingadozik a vízállás, nehéz fogni, a pontyra, pedig még tilalom van így gépkocsis kísérőm, napjaim szervezője és egyben operatőrünk Kőszegi Levente és Dezső Sanyi csak nagy nehézségek árán és részben szupermarketből tudta csak beszerezni a pontyot és a süllőt.
A sikeres beszerző körút után Sándor csatlakozott hozzám és az utolsó 15 kilométeren együtt futottunk be Szegedre, a Praktiker áruházhoz. Itt már várt Dr. Szentgyörgyi Pál alpolgármester úr, Németh Róbert áruházigazgató és Horváthné Undi Ilona áruházvezető-helyettes, valamint az MTV1 kamerája. Megköszöntem Szeged városnak, hogy a legnagyobb Tisza menti település is az Együtt az Élő Tiszáért! program mellé állt. Németh Róbert, pedig bemutatta az áruházat, és most össze tudtam hasonlítani, hogy mennyiben más árukészletben és elrendezésben, mint a szolnoki Praktiker.

Mire beértünk éjszakai szálláshelyünkre Pap András (Papatya) úszóházához, már rotyogott a halászlé. Tarpai szilvapálinkával indítottuk a vacsorát, hogy emlékezzünk a felső-tisza-vidéki szép napokra itt, a határátlépés előtt, majd végre újra részem volt a kiváló halétkekben, megkóstoltam a haltepertőt is. Vacsorára befutott Juli, feleségem, menedzserem és programjaim koordinátora, valamint új masszőröm Kovács Szilvia. Éjszaka mindenki elhelyezkedett Ervin és Szilvi egy-egy motorcsónakban, Levente az autóban, János a fedett teraszon az asztal alatt én és Juli pedig a házban. Olyan égszakadás, zuhé lett éjszaka, hogy ihaj, de szerencsére mindenki jól aludt kivéve Jánost, akinek csak befolyt a duplán fedett fekhelyére az eső. Nem hallgattunk Papatya tanácsára, így reggel vontathattuk ki az autókat a parti útról, olyan dagonya volt.

Mindszent körkép/kórkép: Az alföldi város a paprika és paradicsomtermesztésről volt híres, mivel egyre szűkül a piac már a gazdáknak nem éri meg termelni. A nagy kereskedelmi láncok az olcsó – de saját magam is tapasztalom, hogy jól szállítható, de fűízű – terméket importálják inkább a hazai helyett. A gazdák már több alkalommal inkább kiöntötték a termést a földre, vagy szárán hagyták elrohadni, mert nem érte meg elfuvarozni vagy akár csak leszedni. Most a vidék a falusi turizmusban és a vidékre jellemző termékek termelésének fellendítésében látja a jövőt: tájgazdálkodás, tehenészet, sajt, halászlé, gulyás, halas ételek. Persze ehhez programok is kellenek, Mindszenten is támogatják a nagyszabású, az egész Tisza-mentén végigvonuló sportprogramra vonatkozó ötletem. Hiszen a sportolóknak és kísérőiknek is meg kell szállni és étkezni kell valahol, szívesen kipróbálják a helyi ízeket. Valamint egy ilyen programhoz kapcsolódó médiaérdeklődés is számottevő.

Uszadék helyzetjelentés: Magyarországon megoldatlan az uszadék kezelésének kérdése. A vízügy nem foglalkozik vele, mert a közútkezelőkre tartozik. A közutasok sem foglalkoznak vele, mert a vízen úszik, így a vizeseknek kellene eltakarítani. Míg az ügyet itthon tologatják, addig a fa átúszik szépen Szerbiába, ahol már várják a Tisza-mentén élők. Szépen kifogják, még vizesen felvágják, és télen boldogan tüzelnek vele. Így uszadék kérdés mire a Tisza beömlik a Dunába már volt-nincs.

Június 5.
Szeged – Magyarkanizsa – 43 km

Reggel 9 órakor a szegedi polgármesteri hivatal előtt adtam interjút az MTV 1 riporterének. Majd a Szeged TV kamerája előtt indított utamra Kardos János Szeged város kulturális, oktatási és sportirodájának vezetője. Rosszul lőttem be a városból kivezető utat így megint sikerült 13 kilométert rátennem a napi penzumra. Végül csak elértem Röszkére. Ahogy közeledtem a határhoz, már messziről észrevették érkezésemet és mind a magyar, mind a szerb határon külön folyosót nyitottak számunkra. Nagyon köszönöm a figyelmességet a Határőrségnek! Egy óriási zuhé kapott el pont a vámnál így tovább élvezhettem a vendégszeretetüket, míg a zápor rövidesen tovább nem állt.

Fodor Attilával, aki a mai napunkat szervezi, nem sokkal a határ után futottunk össze, a horgosi turisztikai bizottság vezetőjével együtt fogadott, elsőként szerb területen. Attila egészen Kanizsáig kísért, ahol a Family panzióban szálltunk meg. A Galaxis 2 étteremben vacsoráztunk a magyarkanizsai önkormányzat képviselőivel, Szajkó Erzsébettel és Fejős Edinával, valamint a Családi Kör hetilap és a Pannon TV munkatársaival. Szilvi csak 8 órakor tudott elkezdeni masszírozni. Lefekvés előtt nagyon fontos, hogy át legyek gyúrva, mert a 18 napja tartó extra terhelés miatt bizony estére mindig beáll a vádlim, a gerincem, vállam.

Június 6.
Magyarkanizsa – Zenta – 29 km

Reggel 6 órakor Szilvi már újra masszírozott, mivel 8 órakor már egy sajtótájékoztatóval egybekötve fogadott, Körmőczi Károly polgármester Maróczi Nándor alpolgármester és Puskás Károly a végrehajtó bizottság elnöke. Egyben bejelentették, hogy június 27-én Fejős Edina szervezésében nagyszabású szemétgyűjtési akció lesz, melyhez Zenta is csatlakozik. Az akciót én is támogatom.
Átfutottam Törökkanizsára, ahol Dragan Miščević polgármester fogadott és a CINK munkatársa készített riportot, majd visszafutottam Magyarkanizsára, ahol délnek fordultam Zenta irányába. Végig esett az eső, Jánost többször végigcsapták a kamionok vízzel, de az éneklést így sem hagyta abba. Folyamatosan beszél, vagy énekel, miközben futok. Sohasem értettem, hogy lehet futás közben zenét hallgatni, de így, Jani tolmácsolásában jól esik.

Útközben megálltunk ebédelni a Gyümölcsök Királynője – Kraljica Voća – nevű fogadóban. Tipikus vajdasági udvarra emlékeztető, hangulatos falusi vendéglátóhely. Már számos híresség felkereste, Illusztris névsorba kerültem be: Szili Katalin, Habsburg Ottó, Habsburg György. Mile Stanišić tulajdonos, Zenta Község Idegenforgalmi Bizottságának munkatársai, Laskovity Kornél és Vörös Attila fogadtak, valamint végre újra találkoztam az úszásnál megismert barátaimmal, a szerbiai programom lelkes szervezőivel, Szép Judittal és Takács Györgyyel. Biztos voltam benne, hogy Juditék az Idegenforgalmi Bizottság támogatásával, nagyszerű programot szerveznek számomra a városban, de azért meglepett a kivételesen fantasztikus fogadtatás. Zentába a környék híres maraton-futójával, Szabó Tönki Károllyal együtt futottam be, rendőri kíséret mellett. Tartottuk az átlag 13km/h sebességet. Útközben a Független tv riporterei készítettek összeállítást az Együtt az Élő Tiszáért! programról. Zenta határában gyerek, futók és kerékpárosok csatlakozottak hozzánk és – kezemben Zenta város lobogójával – együtt futottunk be a Városházáig ahol középkori lovagok – Longinus középkori hagyományőrző egyesület tagjai – fúvószenekar – Zyntharew együttes és vezetője Balogh Virág László – és Juhász Attila polgármester fogadtak. Több mint 70-en voltak jelen a városháza nagytermében, köztük Klauz Zoltán a Locátor Környezetvédő Egyesület képviselője. Annus Szabolcs pedig elszavalta a mottómként választott verset, Petőfi Sándortól a Sors, nyiss nekem tért.

Este a Papuli Étteremben vacsoráztunk ahol Dušan Nikolić a helyi Rotary Club elnöke látott minket vendégül, egyben megünnepeltük Kovács Szilvi születésnapját, volt meglepetés torta is tűzijátékkal. János verset mondott és megtáncoltatta a lányokat. Zentán igazi úrnak érezhettük magunkat egy gyönyörűen felújított, szecessziós stílusú épületben, a négycsillagos Royal Hotelben szállásoltak el.