Tiszavirágzás Nagykörűben

 

A természetvédők örömére az Alsó-Tiszán és a Maroson néhány napja nagy egyedszámban rajzottak a kérészek, más szóval látványos tiszavirágzás zajlott. Munkatársunk tegnap este a Közép-Tiszán, a Nagykörű és Fegyvernek közötti révátkelőhelyen tartott helyszíni szemlét.

A tiszavirág nevével ellentétben állat, a rovarok osztályán belül a kérészek rendjébe tartozik. Európa legnagyobb kérészfaja. A lárvák a folyó agyagos mederfalába vájt lyukaikban 3 éven át szerves törmelékkel táplálkoznak, közben kb. 20-szor vedlenek. A lárvák egy-egy folyószakaszon ugyanazon a napon alakulnak át kifejlett, szárnyas példányokká. Csodálatos látványt nyújt, ahogy a párjukat kereső egyedek hihetetlen tömegben a vízfelszín fölött cikáznak. A „kérészéletű” kifejezés nem véletlen, hiszen a kifejlett alak általában néhány óráig él. Szaporodás után a hím, majd peterakás után a nőstény is elpusztul, tetemeik szinte beborítják a Tiszát.

„Temető a Tisza, mikor kivirágzik”– tartja a dal. Egykor régen egy-egy júniusi estén a tiszavirág olyan tömegben jelent meg a Tiszán, hogy néhány napra a harcsák, halászok és gazdák életét is meghatározták. A gazdák állataikat a vízpartra hajtották, hogy azok a parton összegyűlt tiszavirág tetemekből lakmározzanak. A harcsák a rajzó tiszavirágok után olyan mennyiségben úsztak a felszínre, hogy az ügyesebb halászok szigonnyal ejtették el őket. Június 16-án még látszott az ég a kérészektől, de már komoly rajzást figyelhettünk meg.

Abban, hogy a tiszavirág rajzás a remény jelképévé vált, az elmúlt évszázad szennyezései és pusztításai is szerepet játszottak. A tiszavirág a környezeti változásokra rendkívül érzékeny faj, ezért a huszadik század elején Nyugat-Európából kihalt, a század közepére a Dunából is eltűnt. Nagy tömegben ma már csak a Kárpát-medencében, a Tiszában és mellékfolyóiban él. Magyarországon 1993 óta védett. A fajt Nyugat-Európába is Magyarországról szeretnék visszatelepíteni. 2000 tavaszán Romániából óriási cianid és nehézfém szennyezés érte el a Tiszát. Mikor 2000 júniusában a régi rend szerint előbb az Alsó-Tiszán, majd a Közép-Tiszán, végül a Felső-Tiszán is megindult a tiszavirág rajzása, sokan könnyeztek az örömtől. A lárvák azért menekülhettek meg, mert a nagy áramlási sebességű mérgezett víz „elcsúszhatott” a tiszavirág telepek bejárati nyílásai felett. A tiszavirág a szocialista nehézipar leállása óta lassú terjeszkedésnek indult.

 

A kérészekre leselkedő legújabb veszély a Csongrádi Vízlépcső terve. A műtárgy fölötti szakaszon állóvízi viszonyok alakulnának ki, ami a jellegzetesen folyóvízi faj létfeltételeit veszélyeztetné.

Kapcsolódó anyagok:
Kell a csongrádi duzzasztómű?
Zöldaggályok a csongrádi vízlépcsőről