A Bodrogközi Tájgazdálkodási Program

A Bodrogközi mintaprogram mintegy tízévnyi elméleti munka és négy-ötévnyi gyakorlati útkeresést követően 2001. július hó 5 napján indult a program tervezésével és végrehajtásával megbízott programiroda, a Bokartisz megalakításával. Létrehozását a térség 12 önkormányzata kezdeményezte és munkájában részt vesz három civil szervezet is. Az iroda neve a két leginkább érintett folyó a Bodrog és a Tisza, és a Bodrogköz egykorvolt legnagyobb belső vízfolyása a Karcsa betűiből tevődött össze: Bo(drog), Kar(csa), Tisz(a). Az iroda célja a bodrogközi táj adottságaival összhangban lévő életfeltételek megteremtésének elősegítése, hogy a Bodrogköz lakói aktív alakítói lehessenek tájegységük társadalmi, gazdasági és ökológiai folyamatainak. 
E cél elérésének eszköze egy összetett, a táji adottságokra épülő tájgazdálkodási rendszer kiépítése, mely magában foglalja az egészséges, mozaikos tájszerkezet helyreállítását és fenntartását, az erre épülő haszonvételek tervezését és kialakítását, ideértve a termékek feldolgozását és értékesítését is. Az egységes tájgazdálkodási rend kialakításának homlokterében a jelenlegi vízrendszer új feladatokra alkalmassá tétele és a mezőgazdasági szerkezetváltás tervezése, végrehajtása áll.  
A tájgazdálkodási rendszer kialakítása nem jelenti a mezőgazdasági termelés korlátozását, éppen ellenkezőleg: célunk a jelenlegi, erősen beszűkült termékszerkezet szélesítése, a termelés értékének fokozása, és eltartó képességének növelése.

A tájgazdálkodási program rövid bemutatása

A Bodrogközi tájgazdálkodási program a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése c. koncepció céljával összhangban olyan megoldást javasol, mely egyszerre kínálja a vízvisszatartás és az árvízvédelem megoldásának lehetőségét. A program elve tehát a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése c. anyagot a vidékfejlesztés és a természetvédelem érdekei mentén fejleszti tovább.

A Tiszai árvizek kezelésének tervezésekor két tényezőt kell figyelembe venni: egyfelől, hogy a Tisza mentén nem a víz bősége, sokkal inkább egyenetlen eloszlása jelent gondot, másfelől, hogy az egykori mélyártér tekintélyes része iparszerű mezőgazdálkodásra alkalmatlan, jobbára “kedvezőtlen termőhelyi adottságú” terület, ahol a vidékfejlesztés a jelenlegi gazdálkodás keretei között nem képzelhető el. E területeken az iparszerű mezőgazdasági termelést komplex tájgazdálkodási rendszerekkel kell felváltani, melyek kialakítására a Nemzeti Agrár Környezetvédelmi Program nyújt lehetőséget. E rendszerek azonban egészen más szemléletű vízgazdálkodást igényelnek, mint amire a mai, főként a vizek gyors elvezetésére épülő vízrendszer lehetőséget ad.

A mederrendezések kezdete óta eltelt több mint másfél évszázad alatt bebizonyosodott, hogy a víz lehetőség szerinti teljes levezetése a mentett oldali (szántó)területek esetében a szélsőségek fokozódásához vezet, ami mára, a kevéssé kedvező adottságúnak számító területeken az eddig folytatott intenzív módszereken alapuló mezőgazdasági tevékenység ellehetetlenülését eredményezte.

A javaslat lényege vízügyi szempontból az, hogy vésztározók építése helyett nagy kiterjedésű, a célterület domborzati viszonyaihoz alkalmazkodó ideiglenes tározó tálcákat kell kialakítani. A tározó tálcákat ugyanúgy gátakkal szükséges körülvenni, de alacsonyabban és lényegesen nagyobb hosszúságban, körülbelül a vésztározók építésével azonos költségvonzattal. A Bodrogköz programja által tervezett tározók 120 millió m3 víz befogadására alkalmasak. Az ily módon kialakított tálcákon ártéri gazdálkodást lehet folytatni, amely megfelel a táj ökológiai adottságainak.

 

A tájgazdálkodási rend szempontjából az időszakos vízjáráshoz alkalmazkodó területhasználat majdan megjelenő növénytakarója sokkal jobb vízháztartást alakít majd ki, mint a jelenlegi szántóföldi művelés, vagy ugaroltatás. A természetes elöntés és az ártéri gazdálkodás tehát együtt jelentős mértékben javítják majd a célterület és környezetének vízgazdálkodását, lehetőséget adva többféle haszonvételre és az EU Közös Agrár Politika (CAP) második pillérében megfogalmazott helyben előállítható és fogyasztható társadalmi termékek előállításán keresztül új rendszerű megélhetési alapot képezhetne a helyi lakosság számára.

A differenciált területhasználat kialakításához szükséges társadalmi egyeztetési folyamat, amelynek első lépése a Tájgazdálkodási koncepció elkészítése volt, a helyi lakosság szempontjából lehetőséget biztosít arra, hogy aktív alakítója lehessen az életfeltételeit befolyásoló döntéseknek. A javaslatban vázolt elárasztások térinformatikai modellezésen alapulnak, így meglehetősen valósághűen mutatják a várható vízborítottság felületét és mélységét.

A Bodrogköz elképzelése természetesen csak egyetlen alkalmazása annak az elvnek, amely a Tisza mentén valószínűleg még sok helyen megfelelne az adottságoknak. Ahhoz, hogy a fent vázolt víztározók rendszerét részben vagy egészben ki lehessen építeni, a műszaki megvalósíthatóságon túlmenően szükséges az érintett területek tájgazdálkodási rendszerének kiépítése is, az viszont csak a két érintett tárca (KvVM, FVM) és a helyi lakosság minden részletre kiterjedő együttműködésével valósítható meg.

A Bodrogköz javaslata természetesen még sok ponton tisztázásra vár, különösen az eltérő keretek között megfogalmazott ágazati koncepciók összehangolása és a helyi lakosság részvételének és támogatásának biztosításához szükséges: az összes érintett érdekcsoport részvételével lefolytatandó egyeztetési folyamat terén.

Röviden összefoglalva, a javasolt természetes vízkiengedés, mint elv hozzávetőleg azonos nagyságrendű költségek mellett egyszerre adhat választ az árvízi védekezés igényeire, egyensúlyozza ki az adott térségek talajának vízgazdálkodását és teszi lehetővé a táji adottságoknak megfelelő, ökologikus gazdálkodás kialakítását.

Forrás: http://www.bokartisz.hu

Címke: