A Korten-i “modern kétpártiság”

avagy az ország és a nép további kirablása

Törvényhozási esettanulmány a spekuláns nagytőkés társaságok kezébe kerülő agrártámogatásokról

Dr. Ángyán József írása az SPS, azaz az egységes mezőgazdasági támogatási rendszert erőltető politikáról.

David Korten, a „Tőkés társaságok világuralma” című könyv – részben e könyv révén – világhírűvé vált közgazdász szerzője arról beszél, hogy egyfajta „modern kétpártiság” van kialakulóban a világban, ahol az egyik oldalon állnak a multinacionális tőkeérdekek helyi rezidenseikkel, a másik oldalon pedig a helyi közösségek érdekei. Ez a helyzet – mondja – akkor válik igazán katasztrofálissá, ha a helyi hatalom, amit ezek a helyi közösségek éppen azért hoztak létre, hogy érdekeik mentén „kordában tartsa” a hontalan tőke mozgását, nos ha ez a helyi hatalom – kormány vagy önkormányzat – átáll a globális tőke, a multinacionális érdekcsoportok és helyi rezidenseik oldalára.

Ma Magyarországon egészen durván éppen ezzel a folyamattal szembesülünk, és ennek katasztrofálisak lehetnek a következményei a helyi gazdaságra és társadalomra, a helyi közösségekre. Ennek – a tőkeérdekek egyoldalú képviseletének – egy példája lehet – mint cseppben a tenger – „Az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről és működtetéséről” szóló – 2008. október 20-án a kormányoldal által a Parlamenten áterőltetett – törvény ügye.

A törvény elfogadott változata [1] a mezőgazdasághoz kötődő európai közvetlen támogatásokat, az azokra vonatkozó jogosultságot elválasztja a földtől, és forgalomképes, adható-vehető vagyoni értékű joggá tesz. A támogatási jogosultság, mint vagyoni értékű jog egy részét (40 %-át) annak juttatja, aki 2006-ban kiegészítő nemzeti (top-up) támogatásban részesült, fennmaradó hányadát (60 %-át) pedig annak, aki 2009-ben európai közvetlen (SAPS) támogatásra jogosult, vagyis a földet az adott pillanatban megműveli, függetlenül attól, hogy az az ő tulajdona, vagy bérli az államtól illetve más magánszemélytől. Ez önmagában még nem lenne baj, ám a törvény alábbi megoldásai súlyos alkotmányossági, jogi és erkölcsi aggályokat is felvetnek, és világosan mutatják a Korten által leírtakat, az állam átállását a tőkés társaságok oldalára.

• A támogatási jogosultság 40 %-a kiosztásának alapjául választott egyetlen, 2006-os bázisévet e törvénnyel, tehát 2008-ban visszamenőlegesen határozta meg a törvényalkotó. Arról a földet bérbe adók a bérleti szerződések megkötésekor nem tudtak, nem is tudhattak, bár ez a körülmény alapvetően befolyásolhatta volna a bérleti feltételeket. Más – nagyobb – ugyanis annak a földnek az értéke, amelyhez támogatási jogosultságok is kapcsolódnak. Ez a megoldás egyoldalúan előnyhöz juttatja a föld bérlőjét annak tulajdonosával – a Magyar Állammal, mint a nemzeti földvagyon kezelőjével vagy a magántulajdonos bérbeadóval – szemben.
• Számos jel utal arra, hogy a földbérlők egy köre a bázisévet illetően bennfentes információhoz jutott, vagy legalábbis e bennfentes információval való visszaélés lehetősége nem kizárt. A bérlők egy köre ugyanis a jelek szerint tudhatta, hogy a bázisjogosultság egy része a 2006-os támogatási szint alapján kerül meghatározásra, és a törvény majd a támogatás jogosultságokat a jövőre vonatkozóan is az ebben az évben támogatásra jogosultaknak fogja juttatni. Miután az állam kezelésében lévő 1,5 millió ha nemzeti földvagyon továbbá a mintegy 1,8 millió tulajdonos magánszemély birtokában lévő további 1,5 millió ha földterület fő bérlői azok a – sokszor ismeretlen tulajdonosi összetételű – tőkés társaságok, amelyek egyenlőre földet nem vásárolhatnak, ezért a törvény egyoldalú kedvezményezettjeinek ezek – a bérelt területek több, mint 80 %-át 2006-ban kezükben tartó – társaságok tekinthetők, szemben a Magyar Állammal és a magánszemély bérbeadó földtulajdonosokkal, akik erről ráadásul mit sem tudhattak.
• A támogatási jogosultság fennmaradó 60 %-a a 2009-es földhasználati viszonyok alapján kerül kiosztásra, vagyis az kapja meg e jogosultságot, aki 2009-ben a földet megműveli. Miután a bérelt területek mintegy 80 %-át 180 ilyen – akár részben vagy egészben külföldi kézben lévő – tőkés társaság műveli, amelyeknek a bérleti szerződései zömében 2009-2010 folyamán járnak le, a támogatási jogosultság, mint vagyoni értékű jog e része is ugyanazokhoz a társaságokhoz kerül. (Talán ezért, vagyis a bérleti szerződések közelgő lejárta miatt is volt olyan sürgős e törvény elfogadtatása annak ellenére, hogy a rendszer bevezetése nem kötelező számunkra, az a magyar gazdatársadalmat és a szakigazgatást is fölkészületlenül éri, továbbá a földbérleti és birtokviszonyok nyugat-európaitól eltérő volta miatt a 12 újonnan csatlakozott ország közül Máltán és Szlovénián kívül egyedül Magyarország tervezi azt bevezetni.)
• A földet bérbe adók – a Magyar Állam illetve a tulajdonos magánszemélyek – a földbérleti szerződés lejártakor tehát úgy kapják vissza földjeiket, hogy ahhoz támogatási jogosultság már nem jár, az forgalomképes vagyoni értékű jogként a korábbi bérlőnél marad azután is, hogy a földet már nem ő műveli. Ezt a törvény utólagosan, a korábban megkötött bérleti szerződésekre is érvényesen úgy vezeti be, hogy erről a földet bérbeadók, a tényleges tulajdonosok a bérleti szerződés megkötésekor nem tudhattak, és többségük még ma sem tudja, hogy elveszíti bérbe adott területein a támogatási jogosultságot.
• A tulajdonos így leértékelt földjével két dolgot tehet. Ha maga akarja megművelni – mert pl. a fia éppen befejezte a tanulmányait, és maga akarna gazdálkodni –, akkor támogatási jogosultságot kell szereznie azoktól, akik ilyen jogosultsággal rendelkeznek, mert e nélkül nem tud versenyezni azokkal a gazdaságokkal, amelyek ilyen támogatásban is részesülnek. Másik lehetősége az, hogy eladásra vagy bérbeadásra felajánlja a földjét ugyancsak azoknak, tehát a korábbi bérlőknek, akik több támogatási jogosultsággal rendelkeznek, mint amennyi nekik a megművelt területeik alapján járna. A vételár vagy a bérleti díj azonban a támogatási jogosultság nélküli földek esetében természetesen már lényegesen alacsonyabb lesz. A kedvezményezett mindkét esetben az a volt – zömében tőkés társasági – bérlő, aki a jogosultságokat korábbi bérleti jogviszonya alapján megszerezte, és most már „hátradőlve” kivárhatja, míg a földtulajdonosok – persze nyomott áron – ismét neki ajánlják fel a földjüket, vagy támogatási jogosultságot vásárolnak tőle. Erre a törvény két évet biztosít, amely időszakon belül „aktiválható”, tényleges támogatásra váltható vagy adható-vehető ez a vagyoni értékű jog. Ez alatt az időszak alatt a hoppon maradt földtulajdonosok – vagy mint jogosultságot vásárolni szándékozók, vagy mint földet eladásra vagy bérbeadásra ajánlók – bizonyosan jelentkeznek.
• Ezen a helyzeten nem sokat javít a törvénynek az a megoldása sem, hogy korlátozott mértékben az Államtól is igényelhető az úgynevezett nemzeti tartalékból támogatási jogosultság az újonnan belépők vagy az ilyen jogosultsággal nem rendelkezők számára. Ez a nemzeti tartalék ugyanis a tervek szerint a teljes jogosultsági értéktömegnek csupán 0,5-3 %-a, ami bizonyosan nem fedezheti a mintegy 3 millió ha bérbe adott és e törvény erejénél fogva a bérbe adó magánszemély tulajdonoshoz vagy a magyar államhoz támogatási jogosultság nélkül visszakerülő területek ilyen igényeinek kielégítését.
• Vegyünk egy példát. Ha valaki például 2000-ben 10 évre bérbe adta a földjét, 2010-ben már úgy kapja azt vissza, hogy a támogatási jogosultság (ma mintegy 50 eFt/ha), mint vagyoni értékű jog a volt bérlőnél marad. Ha erre most jön rá, akkor – ha egyáltalán lehetősége van még rá – a földbérleti szerződést most rögtön felbontva, magát regisztráltatva és támogatási igényét még 2009 elején bejelentve megszerezheti a földje után járó támogatások 60 %-át. (A 40 %-ot már ekkor is az szerezte meg, aki 206-ban a földet bérelte, és támogatást vett igénybe.) Ha a földbérleti szerződést a lejárat előtt nem sikerül felbontani, úgy a szerződés lejártakor – 2010-ben – visszakapott földek után a nemzeti tartalékból igényelhető támogatási jogosultság. Kérdés, hogy akkor lesz-e még ilyen keret, hiszen a támogatási jogosultság nélkül maradó területekhez – várhatóan akár mintegy 3 millió hektárhoz – képest elenyészően kevés a tervezett nemzeti tartalékkeret. Ha ez tehát nem sikerülne – „járna, de nem jutna” –, akkor már csak a szabadpiacon lehet ilyen támogatási jogosultságot – esetleg éppen a korábbi bérlőtől – vásárolni, melynek mai becsült forgalmi értéke hektáronként 150 eFt. A földjét visszavevő és gazdálkodni akaró tulajdonosnak tehát adott esetben 2010-ben, a bérleti szerződés lejártakor a saját korábbi bérlőjétől kellhet megvásárolnia azt a támogatási jogosultságot, amit a bérlő a törvény erejénél fogva éppen a bérbe adó földje után kapott, szerzett előle meg.
• Mindez nemcsak a magántulajdon és az ahhoz köthető vagyoni értékű jogosultságok alkotmányos védelmének elvét sérti, de – az állam kezelésében lévő nemzeti földvagyon tudatos leértékelése révén – az állam, mint jó gazda szerepét is erősen megkérdőjelezi. Az így a bérlőkhöz juttatott vagyoni értékű jog szakértők által becsült piaci forgalmi értéke már a törvény elfogadása előtt, annak nyilvánosságra került szövege ismeretében is mintegy 450 milliárd Ft-ra volt tehető. A törvény tehát legalább ennyivel értékeli le a nemzeti és a magántulajdonosok kezében lévő földvagyont anélkül, hogy a bérbe adás időpontjában a bérbe adóknak erről tudomásuk lett volna, és ugyanennyivel „tőkésíti fel” a földet korábban bérlő, zömében tőkés társaságokat. Mindezt a törvény a két egyenrangú üzleti fél – a bérbe adó és a bérbe vevő – szerződéses jogviszonyába egyoldalúan – a bérlő oldalán – beavatkozva és visszamenőleges hatállyal teszi. Az a bérlő – zömében tőkés társaság – tehát a kedvezményezett, amely a volt „kolhozok” és „szovhozok”, tsz-ek és állami gazdaságok volt vezérkara által – a tagok vagyonából és munkájával felhalmozott és előlük – „elprivatizált” most már magánvagyon tulajdonosa, és most ehhez a vagyonhoz a törvénnyel a támogatásokat a jövőre vonatkozóan is megszerzi.

Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az elfogadott törvény – hacsak a Köztársasági Elnök Úr a kihirdetését meg nem akadályozza vagy az alkotmánybíróság azt meg nem semmisíti – nemcsak súlyos etikai, de egyúttal jogi, alkotmányossági aggályokat is felvet. „Szép” példája annak, hogy egy szűk érdekcsoport – a un. „zöld bárók” és a nagytőkés földspekulánsok szűk köre – a saját tőkeérdekei mentén, a kormány támogatásával, Suchman Tamás korábbi kijelentésének megfelelőn „tán nem szokványosan, de törvényesen” hogyan rabolja ki az országot, fosztja ki az államot és annak polgárait.

Dr. Ángyán József [2]

Kapcsolódó cikk:
A MAGOSZ közleménye és beadványa

[1] A törvény szövege a http://www.parlament.hu/irom38/05883/05883-0050.pdf linken érhető el.

[2] Ángyán József egyetemi tanár, intézetigazgató, az MTA doktora, országgyűlési képviselő (FIDESZ),
Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, H-2103 Gödöllő, Páter K. u. 1.,
Tel.: 36-28-522 009 , Fax: 36-28-415 383, e-mail: Angyan.Jozsef@kti.szie.hu