A Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület alapelvei

1. A Természet nem forrás, hanem társ. Csak a természetet gazdagítva gazdagíthatjuk magunkat. Emberi gazdálkodásunkat alá kell rendelni a természet eredendő működési törvényeinek.

2. A helyi környezet, a helyi társadalom és a helyi gazdaság szerves (egymásba-ágyazott és együttműködő) egységet kell alkosson. A tájban zajló gazdasági folyamatoknak a tájban élők érdekeit kell szolgálniuk.

3. A tájaknak önfenntartásra kell törekedniük minden tekintetben: más tájakkal együttműködve ugyan, de elsősorban saját erőforrásaikra támaszkodva kell megerősíteniük a helyi gazdaságukat; energiaellátásuk, hulladék- és szennyvízkezelésük alakításánál törekedniük kell a kisléptékű, környezetkímélő megoldások alkalmazására. Infrastruktúrafejlesztésnél a helyi érdeket szolgáló létesítmények karbantartását és fejlesztését kell előtérbe helyezni óriásberuházások helyett (pl. közúthálózat, vasúti szárnyvonalak karbantartása új autópályák építése helyett).

4. A tájak sorsának alakításában, a tájak fejlődését meghatározó források elosztásában az életképes helyi közösségeknek legyen döntő szavuk. Az adott térségben megvalósítandó minden kívülről kezdeményezett intézkedés csak és kizárólag az aktív helyi közösség  beleegyezésével történhet.

5. A folyó és egykori természetes ártere egymástól elválaszthatatlan egységet alkot. Csak olyan programot tudunk elfogadni, amely ezt az egységet figyelembe veszi. Az árvízvédelmi, vidékfejlesztési és természetvédelmi prioritásokat egyforma súllyal kezelő komplex koncepció és az ezt lefektető jogszabályok lehetnek egyedül alkalmasak arra, hogy a Tisza árterén élők számára a fejlesztési programok (különösen a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése, a VTT) ne károkat okozzon, hanem hasznot hajtson. Elutasítunk minden olyan koncepciót, mely a három prioritás közül egynek (pl. árvízvédelem) rendeli alá a VTT megvalósítását.

6. A Tisza-vidék természetes adottságai szerint medrek, árterek és ármentes-szintek mozaikos hálózata, ami nagy biológiai és gazdálkodási változatosságra nyújt lehetőséget, sőt e változatosság növelhető a mai állapothoz képest. Ehhez szabályozottan, de újra meg kell teremtenünk a természetes ártér és a főfolyó kapcsolatát, lehetőséget kell adni a természetes medermozgásokra.

7. A jelenleg uralkodó vízelvezető vízgazdálkodás drágán és rendkívül kockázatosan vezeti le a vizet a jellemzően csapadékhiányos tájról. A jelenlegi árvízvédelmi rendszerben folyamatosan emelkedik az árvizek magassága, növekszik a vidék árvízi veszélyeztetettsége. A veszélyesen magas szinteken történő, a víz kártékonyan gyors levezetését célzó vízrendezés helyett a víznek az eredeti árterekben ártalmatlan, alacsony szinten történő szétterítésére és visszatartására alapuló vízrendezés és vízgazdálkodás szükséges (vízvisszatartó vízgazdálkodás).

8. Az élő folyó természetes arculatával és törvényszerűségeivel ellenkező nagyléptékű, iparszerű beavatkozások,  mint pl. vízlépcsők, nemzetközi hajóút fejlesztés stb. ellentétesek a helyi táj, társadalom és gazdaság érdekeivel, ezért ellenezzük ezeket.

9. A mezőgazdaság célja nem csupán az árutermelés, de a munka-, jövedelem- és lakóhely megtartás/teremtés, a vidék kulturális, természeti értékeinek fenntartása is. Utóbbi tevékenységekért a gazdát fizetség illeti meg, melyet a vidékfejlesztés forrásainak kell biztosítaniuk.

10. A fentiekben megfogalmazott alapelvek megvalósítása érdekében ki kell használni az EU-s normákhoz igazodó vízügyi, mezőgazdasági, vidékfejlesztési és területi politikák lehetőségeit  (pl. Víz Keretirányelv, Európai Mezőgazdasági Vidékfejleszési Alap, Natura 2000 stb.) az alapelvek gyakorlati megvalósításához.