Beszámoló a Közép-Tisza-vidéki Területi Vízgazdálkodási Tanács civil küldöttjeként
Volt egyszer egy ember, aki felszállt a vonatra, mert utazni muszáj, és már nagyon várta, hogy megkérdezzék végre, hogy mi a véleménye az utazásról, mert régóta látta, hogy kompletten a másik irányba megy a vonat, mint ahová mennie kell, és el is terjedt, hogy meg fogják kérdezni az utasokat, hiszen illik. Szóval régóta várta a lehetőséget, s amikor végre kezébe kapta a kérdőívet, látja, hogy az útirányról nincs is benne kérdés, sőt még a következő útelágazások kapcsán is csak előre megadott lehetőségek közül lehet választani, hiszen a pálya kötött és a menetrend ki van adva – legalábbis így tudja mindenki.
Balogh Péter, a SZÖVET és a zöld civil szervezetek képviselője a Közép-Tisza-vidéki Területi Vízgazdálkodási Tanács civil küldöttje. Az alábbiakban tesszük közzé beszámolóját az elmúlt egy év munkájáról a Tanácsban.
I. Beszámoló a Közép-Tisza-vidéki Területi Vízgazdálkodási Tanács civil küldöttjeként
II. A tanácsülések listája, fontosabb események – eredmények
I.
Volt egyszer egy ember, aki felszállt a vonatra, mert utazni muszáj, és már nagyon várta, hogy megkérdezzék végre, hogy mi a véleménye az utazásról, mert régóta látta, hogy kompletten a másik irányba megy a vonat, mint ahová mennie kell, és el is terjedt, hogy meg fogják kérdezni az utasokat, hiszen illik. Szóval régóta várta a lehetőséget, s amikor végre kezébe kapta a kérdőívet, látja, hogy az útirányról nincs is benne kérdés, sőt még a következő útelágazások kapcsán is csak előre megadott lehetőségek közül lehet választani, hiszen a pálya kötött és a menetrend ki van adva – legalábbis így tudja mindenki.
De hát az irány rossz, a cél hamis, az útvonal téves, és őrült nagy pofára esés lesz, amikor megfeneklik a vonat, ami szükségszerűen bekövetkezik, mert ebben az irányban viszont bizony helyenként meg vannak olvadva a sínek és egyre gyakrabban homokátfúvások is jönnek, mígnem egészen a sivatagba veszik ez a pálya. Az emberünk erről a részről tanult az egyetemeken, és látszik a távcsövén keresztül is, ráadásul a szűrő a szemüvegén, amit még gyerekkorában kapott, az is éppen erre érzékeny.
Ráadásul nincsen egyedül, hiszen tanultak ilyesmit mások is, és a távcső és a szűrő is választható tartozék volt a csillogó kirakatok mellett a vonathoz menet. Együtt ülnek egy ideje a vonat hátsó fülkéjében, ahol szép zöld a kárpitozás, itt gyűltek össze, akiknek tetszett a zöld, mert ez az Édenkert színe – tulajdonképpen ez van a jegyen, ahova szerződtek az utasok. Amennyire lehetőségeik engedik ismeretet terjesztő anyagokat gyártanak, amelyekben tájékoztatják a közönséget az eredendő célról, a környező tájról és a kilátásról, az okról és a kilátásokról. A rendszeresen benéző kalauzoknak és ellenőröknek is adnak, akik mostanában már kedvesen elveszik a szép színes nyomtatványokat, van külön hely a táskájukban, ott tárolják, amíg fér. Ahogy előre mennek a mozdony felé, valószínűleg ürítik ezt a zsebet, mert vég nélkül lehet újra tömködni – elterjedt, hogy elől ezekkel is fűtik a mozdonyt, de ez valószínűleg csak rossz tréfa. Bár senki se tudja biztosan, hogy mivel is megy a mozdony, olyan ügyesen van megoldva a tankolás, hogy nem látszik. Falra hányt borsó – csakhogy a fal előtt mély akna van, aminek az ürítését igyekeznek fenntartani…
Többen már az ütközőkön kuporognak, sőt már vannak, akik megpróbálnak kiszállni, amikor meg-megakad a vonat. (Nekik is meg volt a jegyük, de nem tetszett a kényelmes fülkében, illetve egyes vagonokban nem jó a fűtés, ill. valami gáz is bejön – hogy vezetik-e vagy csak műszaki hiba, nem tudni.) Mindenesetre kiszállni nem könnyű, mert amióta fejlett modern automata ajtók vannak, nem lehet kinyitni őket, s központilag pedig zárva vannak, a menetrend szerint nem áll meg a vonat. Mégis többen igyekeztek kibújni a réseken: van aki beakadt, van aki visszakapaszkodott az ütközőkre, van aki fel-le ugrálva próbál életben maradni – és nem tudunk semmit azokról, akik kiugrottak.
Az ellátás egyébként nem rossz, bár a büfékocsi messze van, s nem is mindenkit engednek be, azért rendszeres tolják a kis bevásárlókocsikat, és tűrhető áron hozzá lehet jutni dolgokhoz, amiket lehet rágcsálni, és olcsó az alkohol. Sokan szeretik, hogy kötelező etetés is van, desszerttel, amin a cukormáz ugyan már egyre jobban megkeseredett, de megszoktuk, az utasok szeretik.
Ebben a helyzetben jött a kérdőív, és, ha már osztottak neki is lapot, az emberünk minden igyekezetét összeszedte, és az üresen hagyott helyre beírta, hogy miért-hogyan kell, és/de lehet kompletten a másik irányba menni, hiszen errefelé előbb-utóbb megfeneklik a vonat. Egyébként is régóta azzal tölti az idejét, hogy elmagyarázza az utasoknak a helyzetet, és örült, hogy egyre többen emelik fel a fejüket, hogy kilássanak az ablakon, és a kint elrohanó táj láttán sokaknak elő is jön régi tanulmányaikból, hogy tényleg ez másik irány az eredendő céljaikhoz képest. Az egyre szaporodó döccenők is fel-felébresztik az embereket, hiszen a pálya egyre rosszabb – egyre fényesebb ugyan, de ez inkább a kopás miatt van, s persze mázra is mindig van pénz. Ezzel együtt az adatok nyilvánvalóak: a Természet erőivel szemben nem képes fenntartani ezt a pályát a pályafenntartási szolgálat. A másik irányban viszont eleve nem jelentkeznek ezek a jelentős pályafenntartási kérdések – egyszerűen az irány miatt nem süt szembe a Nap, nem fújja a homokot a szél.
Ehhez képest egyelőre a kérdőíven csupa olyan körülményről érdeklődnek, amik erősen másodlagosak az eltévedettséghez képest, hiszen hiábavalónak érezheti az ember, hogy akár több menüből is választhat, vagy hogy az ülések, függönyök, egyéb kiegészítők kapcsán elmondhatja a véleményét, ha rossz a szerelvény haladási iránya. Ráadásul a válaszadási lehetőségek előre meghatározottak, és legtöbbször nincs köztük a helyes válasz. A fontosabb kérdések fel sincsenek téve – de hátha nézik és megértik a/e széljegyzetet is…
Balogh Péter
2015. Virágvasárnapján
II.
A tanácsülések listája, fontosabb események – eredmények
Megválasztásom óta a Közép-Tisza-vidéki Területi Vízgazdálkodási Tanács (KöTi TVT) négy ülést tartott az alábbiak szerint, amiből egy Tervezési Bizottsági ülés volt. Az ülések mindegyikén részt vettem.
dátum | főbb téma |
2014.05.26. | szmsz, Alcsi-Holt-Tisza kódex, VGT2 feladatok |
2014.12.04. | tájékoztatás aktuális munkákról (VGT2, AKK, VKI, MÁSZ) |
2015.03.17. | Vízgyűjtő-gazdálkodás Tervezési Bizottság |
2015.04.03. | JVK véleményezés |
A Tanács szakmai vezetését a KÖTIVIZIG szakemberei adják, ők a Tanács munkáját, az együttműködés lehetőségét komolyan veszik, de ágazati-intézményi és szakmai-szemléleti korlátaik behatárolják az elvárható eredményeket.
Fontosabb eredmények:
Az üléseken nem csak formailag vettem részt, hanem tartalmilag is. Az üléseken minden alkalmat megragadva hirdettem a korábbi szakmai munkám során kidolgozott, és a SZÖVETség az Élő Tiszáért Egyesület által képviselt víz- és tájgazdálkodási koncepciót.
A koncepciónk összegzését minden tag megkapta írásban.
Hangot adtam annak, hogy bár lehet demokratikus, de szakmailag ciki az a gyakorlat, hogy az üléseken a jelenlegi problémákat okozó vízgazdálkodási paradigmán kívül eső szakmai vélemények a többségi véleményre hivatkozva érdemi megértés és szakmai vita nélkül maradnak – minthogy éppen a felmerült problémák rendszerszerűsége igazolja az új paradigma szükségességét.
A Jelentős Vízgazdálkodási Kérdések (JVK) vitája során a Tanács elnöke azt mondta, hogy „érti már, hogy igazunk van”, és „rettenetes” a jelenlegi konvencionális tájhasználat tájat kiszárító gyakorlata mellett érvelni.
A Tanács titkára által megfogalmazott javaslatok tartalmazták a tájgazdálkodási megoldásokat, az ide vonatkozó pontok pontosítására külön felkért.
