Enyhíthették volna az árvízkárt a tározók
Víztározók létrehozásának megfontolását tartja szükségesnek a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára az elmúlt hetek áradásai által okozott katasztrófák megelőzésére.
A Kormányzati Koordinációs Tanácsának ülésein részt vevő Németh Tamás szerint az árvízvédelemmel kapcsolatos munkálatok példaértékűen folytak, „és megmutatták, hogy vészhelyzet esetén hatékony munkára képes az ország”.
Az MTA főtitkára a KKB tanácsadó testülete, a Tudományos Tanács elnökeként vett részt a szervezet ülésein, amelyeken szerinte professzionális és nagyon fegyelmezett munka folyt, mint ahogyan a tervek megvalósítása során az egész országban. Az idei árvíz azért is jelentett komoly kihívást a katasztrófavédelemnek, mert nem az ország egyetlen jól körülhatárolható részén jelentkezett, hanem egyszerre veszélyeztetett Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, Győr környéki, somogyi, Tolna és Baranya megyei területeket is. – Szokatlan volt az is, hogy az özönvízszerű esőzés több településre egy hét alatt két-háromszor is lecsapott – hangsúlyozta Németh Tamás.
A helyzet súlyosságához az is hozzájárult, hogy több olyan területen is kiöntöttek a folyók, ahol nem gyakori jelenség az árvíz, és mivel akár évtizedek óta megkímélte a környéket ez a természeti csapás, a helyiek több olyan területet is visszafoglaltak a folyótól, amely az ártérbe tartozott. Aggasztó probléma továbbá, hogy a vastag, fém zsilipkapukra a fémtolvajok is szemet vetettek, és több helyen a kifosztott gátak eresztették át a vizet.
– A tolvajok sokszorosan károsítják meg a magyar államot: a víz által okozott rombolás mellett a zsilipkapuk pótlásának költsége is az embereket sújtja – mondta Németh Tamás, aki szerint minden nehézség ellenére nagyszerűen működött az árvízvédelem. A természeti csapás ideje alatt volt olyan környék, ahol 25-ször gyakrabban hívták a tűzoltóságot, mint egy átlagos napon, így a rendelkezésre álló erőforrások elosztása, a felhasznált 1,5 millió homokszák megtöltése és helyszínre juttatása komoly szervezést igényelt. – Ebben a feladatban az önkormányzatok jól vizsgáztak, és az elfogadott katasztrófavédelmi szabályzataik is jól szolgálták a céljaikat. A munkálatoknak még nincs vége, az újjáépítések mellett még számos, több hónapig is eltartó feladat vár az országra: így például a homokzsákok fertőtlenítése, amelyek jelenleg veszélyes hulladéknak minősülnek – fejtette ki Németh Tamás.
Felmerül a kérdés, hogy a szélsőségesebbé váló időjáráshoz alkalmazkodva hogyan lehetne megakadályozni a jövő árvizeit.– Tudomásul kell vennünk, hogy egy medencében élünk, amely természetes vízgyűjtőként működik, ráadásul a folyószabályozásoknak köszönhetően megszüntettük azokat a területeket, ahova korábban elfolyhatott a többletcsapadék – hangsúlyozta az MTA főtitkára, aki szerint meg kell vizsgálni a víztározók építésének lehetőségét. Hozzátette: ezek a létesítmények mezőgazdasági szempontból is hasznosak lehetnek.
A nagy esőzésekkor lehulló víz később hiányként jelentkezik, mivel az éves csapadékmennyiség általában kiegyensúlyozott. Fontos volna, hogy ezt a vízmennyiséget ne hagyjuk kárba veszni, mert például a dél-alföldi területeken tavasszal rendszeres az áradás, majd a nyári aszály. Itt csak olyan növényeket lehet termeszteni, amelyek átvészelik az áradást, illetve olyanokat, amelyek az ár elvonulása után ültethetők, ezek viszont öntözést igényelnek, amely nagyon drága.
Németh Tamás szerint a víztározókról hosszú távú nemzeti stratégia alapján lehetne dönteni, amelyben meghatározó szempont lenne a magyar ipar és mezőgazdaság jövőbeli vízigénye, valamint a változó klíma miatti esetleges csapadékkiesés.
Korábban Somlyódy László akadémikus egy konferencián beszélt arról, hogy a hazai vízgazdálkodás legfontosabb feladatai közé tartozik a vízmegtartás, a természetes tározási helyek kijelölése. A szakember rámutatott: a Föld egyik legzártabb medencéjében fekvő Magyarországon gyakran okoz problémát a vízhiány. Somlyódy László azt is kifogásolta, hogy számos országgal ellentétben Magyarország nem rendelkezik vízgazdálkodási stratégiával.
Forrás: Greenfo
