Hídvégi-Üstös Pál blogja: május 18-19.

Egy kiszuperált, orosz „turistabusszá” átalakított teherautóval – Afrika Overland vadkeleti változata – mentünk fel az 1260 m magasan fekvő Fekete Tisza Forráshoz. Itt választhattunk, hogy a dohos és elhagyott turistaháznak látszó épületben, sátorban vagy a teherautón éjszakázunk.

Reggel kiderült, hogy edzőm, Édes János és tapasztalt túravezetőnk, Kőszegi Levente voksolt jól. Úgy döntöttek az orr hamar alkalmazkodik, bevállalják a szagot. Mányoki Ádám, a masszőröm felverte az esőálló Lafuma sátrat, én pedig engedve az afrikai nosztalgiának és az overland feeling csábításának felköltöztem a teherautóra. Olyan vihart éltünk át éjjel, amilyet még Afrikában sem. Ádámot kiverte a sátorból a felhőszakadás. Én pedig egy tetőablaknak látszó szerkezet jóvoltából vízesésként kaptam a nyakamba az esőt.

Patakvízzel mostam ki a szememből az álmot, majd bemelegítés, gyúrás után vágtam neki a Nagy Napnak. A trópusokhoz hasonló, párás völgyben haladtam meredeken lefelé, 13 kilométert. Dél körül Körösmezőn álltam meg, gyenge innen egy darabon gyerekek futottak velem. Jutalmuk Az Együtt az Élő Tiszáért! program oklevele volt. Majd – a néhol tarvágott erdőben – hullámvasutazás után, ezen a napon összesen 55 kilométert megtéve futottam be Rahóra, ahol a polgármester vendégei voltunk vacsorára. Szabó Karcsi fordított, polgármester úr pedig üdvözölte a kezdeményezést és boldogan csatlakozott kiáltványunkhoz.