Tiszatarján a Nagy ugrás után

Tiszatarján lakói július 12-én megmutatták, hogy tudnak mulatni. Az Európai Folyók Hálózata nevű civil szervezet kezdeményezésére idén is több százezren ugrottak az európai folyókba, hogy támogassák a folyók újjáélesztését. Most a hétköznapok következnek.

A Big Jump a Borsodi Mezőségen helyi ízt kapott. Tiszatarjánban fontos volt a természetvédelmi demonstráció, de nem szorult háttérbe az ökörsütés, lovaskocsizás, kútból pálinka húzás, betyárromantika, önzetlen falusi vendéglátás és esti operett sem. Szívesen részletezném a nap mulatós részét, kitenne egy cikket. Szívesen írnék a helyi társadalom gondjairól, de néhány borozás közbeni beszélgetés ehhez nem ad elég ismeretet. Így aztán marad a szakma, egy izgalmas természetvédelmi-gazdasági kezdeményezés. Amelynek hosszú távú sikere persze nagyrészt azon múlik, hogy a természetvédők a közös cél elérésére mennyire tudják mozgósítani a helyi társadalmat.

„Évekkel ezelőtt megjelent egy farmeres fiatalember a Polgármesteri Hivatalban, és azt mondta, hogy ő a WWF munkatársa. Először kicsit csodálkoztunk, hogy mit akar, de aztán egyre meggyőzőbbé vált” – mondja Burainé Hajdu Éva, Tiszatarján jegyzője. „Kiderült, hogy nagyon sokat tud a településünkről. Tudta azt, hogy valamikor gyönyörű árterünk volt, ismerte a vizes élőhelyeinket és úgy éreztem, hogy ismeri az 1500 lakosú falu problémáit is. Aztán kimondott egy varázsszót, amivel teljesen levett minket a lábunkról. Így hangzott: fűtésszámla. Sok önkormányzatnak, nekünk is gondot okoz a fűtésszámlánk kifizetése, és ez a fiatalember egy olyan programot vázolt fel, ami reményt adott arra, hogy magunk tudjuk megtermelni az önkormányzati intézmények üzemeltetéséhez szükséges energiát.”

Vaszkó Csabának – mert így hívták a fiatalembert – csak a szelleme lebeg Tiszatarján fölött, ő maga néhány hétig Amerikában gazdaságilag megalapozott közösségi természetvédelmi programokat tanulmányoz. Munkatársa, Gálhidy László, a WWF erdészeti programvezetője, viszont elmondja, hogy miből akarnak energiát nyerni. A Tisza árterén az egyik legagresszívebben terjeszkedő özönnövény a gyalogakác. A víz segíti a terjeszkedését, elképesztően nagy területet borít be. A gyalogakác észak-amerikai eredetű cserje, amit dísznövényként hoztak be Magyarországra, később homokmegkötésre használták, aztán olyan jól érezte magát, hogy ma már az emberek nem tudják kordában tartani. Tiszatarján környékén is az a helyzet, hogy az egykori legelők és kaszálók helyén 2-3 méter magas sűrű gyalogakác falat találunk, a cserje sok helyen még az erdő alá is betelepül. A tiszatarjáni projekt természetvédelmi tartalma ennek a gyalogakáccal borított területnek az átalakítása. A gyalogakáccal nincs mit tenni, azt kivágják, kévébe kötik, aztán mehet a biomassza erőműbe. (Hogy pontosan hova, arra még visszatérek.)

De a tájátalakítás további módszerét Gálhidy nagyon szép szavakkal jellemzi: „Szelíd, tájhű módszerekhez nyúlunk.” A schumacheri „a kicsi szép” szellemében – teszem hozzá én. A terület egy részét vízibivalyokkal és szürkemarhákkal legeltetik, egy másik területen helyreállítják az őshonos ártéri erdőket és csak egy harmadik területen koncentrálnak a biomassza termelésre. Oda is őshonos fűzeket ültetnek, az energiafű nem jön szóba. A tájhasználati módszereket persze nem elég kitalálni, a megvalósításhoz partnereket is kell találni. Az önkormányzat a WWF segítségével már vízibivalyokhoz jutott, a nedvesebb területeken ezek rágják majd le a gyalogakác hajtásokat.

A partnerek között van egy tapasztalt tiszatarjáni gazdálkodó és erdőművelő, Baróczi Loránd is. A használatba kapott szürkemarhái már szokták a helyi viszonyokat, ősszel 20 állattal megkezdődik a legeltetés. Ő és családja a szürkemarhák szaporulatából remél megélhetést. „Hogy az egész rendszer mennyire gazdaságos az attól is függ, hogy 2-3 év múlva az először letermelt energiafűzek mennyi jövedelmet hoznak” – mondja enyhe sóhajjal, de nem reménytelenül Baróczi Loránd.

A WWF One Europe More Nature programjának egyik célja, hogy a gazdasági szereplők és a természetvédők ne ellenfelek, hanem szövetségesek legyenek. Ennek jegyében a WWF és a régió egyik legnagyobb gazdasági szereplője, az AES Magyarország között 2005-ben megkezdődött az együttműködés. A mintaterület éppen Tiszatarjánban volt, de más régiókban is fontos lenne, hogy úgy termeljenek biomasszából villamos energiát, hogy a természetvédelmi érdekek ne sérüljenek. A helyzet közben annyiban változott, hogy Tiszaújvárosban az erőmű már nem használ fel biomasszát, de Figeczky Gábor, a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója már nem a változást siratja, hanem a továbblépésről beszél: „A projekt beindításakor nekünk nagyon fontos volt, hogy az erőmű felvegye a letermelt nagy mennyiségű gyalogakácot. Az AES Magyarországgal folytatjuk az együttműködést. Ám környezetvédelmi szempontból akkor lesz ésszerű, gazdasági szempontból akkor lesz gazdaságos a vállalkozás, ha az energiaültetvényekből kikerülő anyagot helyben tudjuk hasznosítani. Tiszatarjánban – és sokfelé az országban – azt szeretnénk, hogy megépüljön egy helyi fűtőmű, amely helyi biomasszából származó anyagot éget el, és biztosítani tudja legalább az Önkormányzat és az önkormányzati óvoda, iskola fűtését.”

A fűtőmű megépítésére Tiszatarján önkormányzata partnereivel együtt pályázik. Az lesz a nagy ugrás, ha ez is sikerül.

Forrás: Greenfo
További képek itt.