Tiszazug és az osztrák minta

A befektetők – hazaiak és külföldiek egyaránt – eddig elkerülték a Tiszazugot. Hiányzik az ipar, kevés a mezőgazdasággal foglalkozó vállalkozás. Az itt élők – osztrák és francia minta alapján – saját termékeikből és a turizmusból próbálnak megélni. Az ország egyik legszegényebb vidéke a Tiszazug, amely Szolnok és Bács-Kiskun megye határvonalán helyezkedik el. A térség központja Kunszentmárton, s néhány másik itteni település neve is ismerősen csenghet: Cserkeszőlőt termálvize, Tiszakürtöt arborétuma tette híressé, vagy épp hírhedtté. Kunszentmártonban, Tiszaföldváron több ezren, Tiszainokán alig ötszázan élnek – a népesség azonban mind a városokban, mind a kisebb településeken folyamatosan csökken. Hiányzik az ipar, évről évre kevesebb a mezőgazdasággal, vadgazdálkodással, halászattal, vendéglátással foglalkozó vállalkozások száma.

A külföldi és a hazai befektetők jórészt elkerülték Tiszazugot. Ezen a helyzeten még az úgynevezett Tiszazug Befektetésösztönzési Program sem tudott lényegesen változtatni: a szépen tervezett angol nyelvű brosúra, amely az itteni befektetési lehetőségekről szólt, nem mozgatta meg a tőkeerős külföldi cégek fantáziáját.

Az itt élők szerint a leépülésből egyetlen kiútjuk lehet: az, ha az osztrák és a francia magángazdaságok mintájára saját termékeikből és a turizmusból próbálnak megélni. Nem nagy tételben termelnek tucatárut, hanem egyedi, jó minőségű, saját védjeggyel ellátott élelmiszerrel jelentkeznek egy szűkebb, leginkább a kistérség fogyasztóira koncentráló piacon.

Részint ennek érdekében alapították meg nemrégiben a Tiszazugi Turizmus Szövetséget, amelynek egyik ötletgazdája Tálas László, a tiszakürti arborétum vezetője, az egyik legismertebb alföldi borász. A kunsági borok nem tartoznak az ismert, keresett nedűk közé, társaságban nem “sikk” emlegetni eme nedűket, s általában vendégségbe sem ilyen palackot viszünk magunkkal. Az alföldi bornak nem jó a marketingje, alacsony az ára, s nehezen tisztára mosható foltként a néhány évvel ezelőtti borhamisítási ügyek is nyomasztják pedigréjét. Tálas László mégis azt vallja: a szájhagyománynál, a direkt marketingnél nem kell jobb reklám a borainak, ezért nem is nagyon indul országos versenyeken, nem költ hirdetésekre, s nem akar mindenáron bekerülni a szaklapokba sem. Az osztrák és a francia példát követi, ahol a magángazdák a saját portájukon a maguk készítette borokat és egyéb termékeket árusítják, kis tételben, megbízható minőségben. Ahhoz az elvhez is ragaszkodik, hogy palackos bort az ő pincéjéből nem vihetnek el három eurónál, azaz 750 forintnál olcsóbban. Magyarázatképpen hozzáteszi: a munkát s a terméket meg kell fizetni. A borkóstoláshoz házi készítésű sajtokat kínál, de olyan is előfordul, hogy frissen sütött, különleges ízű jászkeszeggel lepi meg a vendégeit.

A tiszakürti borász a Tiszazugi Turizmus Szövetség egyik alapítójaként most azt szorgalmazza, hogy a térségben élők jelenjenek meg saját termékeikkel az itteni boltokban, vendéglőkben. A szövetség védjegyével ellátott sajtok, sütemények, szörpök, lekvárok, borok, savanyúságok külön tárlókon kapnának helyet az itteni boltokban, s prospektusokon hívnák fel a helybéliek s a turisták figyelmét ezeknek az élelmiszereknek a különleges minőségére. A térségben – főként a Holt-Tisza-parti üdülőterületeken – nyaranta több ezren keresnek kikapcsolódást. A tapasztalatok szerint ők kellő választék hiányában inkább a közeli nagyvárosok szupermarketjeit keresik fel, s ott vásárolnak be a nyaralásuk idején.

Ezt a szokást – a szövetség elképzelései szerint – meg lehetne változtatni, hiszen a tartósítószerekkel dúsított élelmiszerek helyett sokan szívesebben fogyasztják a valódi házi készítményeket, főként, ha azt elérhető közelségben beszerezhetik. A saját védjegyű termékek rendszeres árusításáról egyelőre még csak elképzelések vannak, a Tiszazugi Turizmus Szövetségnek ki kell dolgoznia az értékesítés feltételeit. Amíg ez nincs meg, addig marad a kevésbé hatékony, szájhagyomány útján terjedő hírverés, a garázsból, kertből történő árusítás. S amíg ez a helyzet nem változik, addig egyelőre marad a Tiszazug is egy rossz adottságokkal bíró, de többre vágyó kistérség.

Forrás:  www.nol.hu