Újabb három belvízfőcsatorna-fejlesztés zárul le a Közép-Tisza vidéken

A korábban átadott Körös-éri és Harangzugi után újabb belvízfőcsatornák fejlesztése ér véget három alföldi megyében a napokban – közölte a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KÖTI-KÖVÍZIG) műszaki igazgató-helyettese pénteken az MTI-vel.

Június utolsó napjaiban a Jász-Nagykun-Szolnok megyében található, mintegy 32 kilométer hosszú Milléri és a 17 kilométeres Dobai, valamint a Heves megyei 20 kilométeres Hanyi belvízfőcsatornát adják át – tájékoztatott Horváth Béla.

A szakember jelezte: ezzel befejeződik a Közép-Tisza vidéki belvízbefogadó és öntözőcsatorna-hálózat fejlesztésének – 2007-ben indult és összességében mintegy 2,3 milliárd forintból, az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával megvalósult – első üteme.

A projekt a már korábban átadott, önmagában egymilliárd forintba kerülő, 40 kilométer hosszú, Pest és Jász-Nagykun-Szolnok megyét összekötő Körös-éri, illetve a csak Szolnok megyében található, 16 kilométeres Harangzugi belvízfőcsatornával együtt 3 régió 3 megyéjének öt kanálisát érinti.

A beruházás keretében egyebek mellett elvégezték az egykor kizárólag belvízelvezetésre létesült, ám hosszú ideje öntözésre is használt létesítmények medrének kotrását és műtárgyainak felújítását. Emellett a teljes 125 kilométeren tucatnyi új zsilipet is kialakítottak – tette hozzá a főmérnök.

Hangsúlyozta: ezzel a csatornák új funkciók ellátására, a belvízelvezetés és öntözés mellett ökológiai célú vízvisszatartásra, továbbá tisztított szennyvíz és halgazdálkodás, illetve speciális növénytermesztési technológiák során használt vizek befogadására is alkalmassá váltak.

A projekt belvízvédelmi jelentősége már a kivitelezés befejezése előtt, 2011 első hónapjaiban is érzékelhető volt – fogalmazott Horváth Béla, aki emlékeztetett: ez év januárjában és februárjában az igazgatóság illetékességi területét minden idők második legnagyobb belvize sújtotta. Az akkor mért 74 ezer hektáros vízborítottsági csúcs – melynek mintegy kétharmadát a mezőgazdasági művelés alatt álló földek tették ki – azonban lényegesen magasabb is lehetett volna, ha a már akkorra elkészült szakaszok megnövelt áteresztőképessége nem segítette volna a felhalmozódott belvíz levezetését – húzta alá.

Forrás: www.galamus.hu