Vízlépcsőlátás
Balogh Péter (SZÖVET) hozzászólása a Csongrádi vízlépcső megvalósíthatósági tanulmánytervét bemutató konferencián
Végighallgatva a konferencia előadásait és az elhangzott hozzászólásokat, számos kérdés merült fel bennem, majd rájöttem, hogy az érdemi, megalapozott válaszhoz szükséges szakmai ismeretek és szemléletbeni alap hiányosan, ill. torzulva jelenik itt meg – úgyhogy csak egyetlen kérdést, és hozzá egyetlen kérést, teszek fel e fórumnak.
Előtte – és a kér(d)ésnek megágyazva – had foglalkozzam még a konferenciát uraló torz szemlélettel és szakmai ismerethiányokkal: felmerült, hogy egyedül egy sivatagban lehetett kimutatni a mederelgátolások természeti hasznosságát, amire válaszként, hogy ez csak a vízlépcsőnk létét igazolja, hiszen úgyis hamarosan sivatag lesz a Tisza-vidékből is. S nem vettük észre közben a lényegi különbséget, ti. hogy az eredendően vízbőséggel megáldott Alföldből az emberi, pontosabban a modern mérnöki beavatkozás csinál sivatagot – szisztematikus verítékes munkával, óriási költségek és veszélyek gerjesztése mellett. Ebbe a folyamatba, a modernkori folyószabályozásba illeszkedik bele a vízlépcsők építése. Engem ez mindenesetre elbizonytalanít, és az einsteni tanulságot idézve, nem gondolom, hogy azzal a módszertannal, eszközrendszerrel és szemléletben amivel létrehozták a problémát, meg lehetne oldani azt. Ez még akkor is elbizonytalanítana, ha nem rendelkeznék csak víz-szakmai ismeretekkel, de tágabb rálátással, a táj egésze, és a vidékgazdaság szempontjait és lehetőségeit is figyelembe véve, arra a következtetésre jutok, hogy a tanulmány egy fontos kérdés megválaszolására biztosan nem alkalmas – már csak azért sem, mert ez kérdés fel sem merült: ti., hogy meg kell-e építeni a vizsgált művet. A tanulmány, ill. a tanulmányt bemutató konferencia – a természetvédői szakvélemény kivételével – nem mozdult el arról az alapról, hogy a vízlépcső megépítése szükséges – kérdés, hogy mikor, hogyan, mennyiért, ilyesmi. (Ezek után persze nem értelmezhető a vízlépcső álmodóinak sokszor hangoztatott kijelentése, miszerint a beruházást természetesen a környezet- és természetvédelmi elvek, igények, stb. maximális figyelembevételével kell megvalósítani.)
Én azért mégiscsak megfogalmaznám ezt a kérdést, mégpedig előremutató tartalommal feltöltve (még ha a beruházást támogató döntéshozók jelentős része, mint potenciális megkérdezett, nem is várta meg a kérdésekre, hozzászólásokra hagyott szűkös időt – szokás szerint):
vagy
vízlépcsőt akarnak építeni?
Mert a felmerült problémák valósak, megoldásuk indokolt, szükséges. A vízvisszatartás, energiatermelés, munkahelyteremtés, turizmusfejlesztés mind a Tisza-vidék égető kihívási, de megválaszolásukra nem egyedüli alternatíva a vízlépcső építése. A kérés ehhez kapcsolódik: csőlátástól mentes, a tervezéstől független szakértői csapat vizsgálja meg, mutassa be a különböző lehetséges megoldásokat, minden műszaki, gazdasági (fenntartási-működtetési), környezeti és társadalmi összefüggésükkel egyetemben. Ez szükséges ahhoz, hogy reális döntés születhessen – és nem egyszerűen reális zöld…
Balogh Péter
gazdálkodó geográfus
SZÖVETség az Élő Tiszáért Egyesület
Csongrád, 2009. február 14.