Zöld nyilatkozat a VGT-ről

A zöldek nyilatkozatot tettek közzé a vízgyűjtő tervezési folyamatban észlelelt problémákról. Álláspontjuk szerint az EU által előírt decemberi határidőre csak akkor készülhet használható terv, ha a munkába egyenrangú szereplőként bevonják a környezetvédelmi felügyelőségek és a nemzeti parkok munkatársait, továbbá, ha a “társadalom bevonása” se marad puszta formalitás, és a döntéshozók elé kerülő anyagba bekerülnek a civil közösségek javaslatai.

A vizek védelmére vonatkozó európai jogi normák és vízgazdálkodási gyakorlat magyarországi bevezetése nagy lehetőség hazánk kiszárításának megállítására. Nagy lehetőség a vizet és a közpénzeket egyaránt pazarló technokráciának a vízmegőrzéssel, tájaink újraélesztésével, önszabályozó természeti rendszereink helyreállításával való felváltására.

Az európai gyakorlat átvételének része a most folyó vízgyűjtő-gazdálkodás-tervezés (a továbbiakban VGT). A tervezéssel szembeni jogos elvárás – részben a ráfordítás tekintélyes összege miatt -, hogy néhány év távlatában a jelenlegi összes fontosabb probléma megoldásához használható és megalapozott tervet szolgáltasson.

A VGT mai állapotát áttekintve, kérdéses, hogy az elvárt minőségű és használhatóságú tervek készülnek-e. Két probléma fogalmazható meg. Az egyik a tervek szakmai megfelelősége, a másik a “társadalom” helyeslésének használatára irányuló törekvés, ennek tényleges megléte nélkül. Legalább ez utóbbit kellene megakadályozni, és helyes irányba terelni a VGT projektben kötelezően előírt “társadalmi vitát”.

A “társadalmi vita” eddigi tapasztalatai alapján fennáll az a veszély, hogy fennmarad az elmúlt évtizedek megszakíthatatlannak tűnő láncolata: a kedvezőtlen környezeti hatást okozó műszaki beavatkozás “javítására” újabb, és ismét csak kedvezőtlen környezeti következménnyel járó műszaki beavatkozás a válasz. Félő az is, hogy a most még természetes körülmények között csörgedező, a kiegyenesítéstől, kimélyítéstől, fátlanítástól máig megmenekült erdei patakokhoz is hozzá fognak nyúlni, ha anyagilag ez lesz a kedvező a beavatkozások tervezőinek és kivitelezőinek. Miközben a Víz keretirányelv éppen ezeket az élővizeket rendeli referenciaként kijelölni: így nézzen ki majd újra minél több, műszaki beavatkozással tönkretett vízfolyás.

A tervezés még hátralévő rövid időszakában is van lehetőség kedvezőtlen tendenciák megfordítására. A jó irányba fordulás garanciáit az alábbiakban látjuk.

1. A tervek alternatívaként készüljenek. Szerepeljen önálló terv-változatként az élővizek, medrük és árterük természetes folyamatainak szabad érvényre jutása, az önszabályozó mechanizmusok újbóli beindulása.

2. Helyezzenek a tervek hangsúlyt a természetbarát tájgazdálkodás feltételeinek kialakítására, a vízgyűjtők és árterek természetes növényzetének helyreállítására, a természetes árterek újbóli bekapcsolására. Ezzel csökkenthető az alsóbb szakaszok árvízi veszélyeztetettsége, a vízjárásbeli szélsőségek, a levezetési kényszerek, melyeket a tervezés során újra kell számolni; így az árvizek és az aszályok kártételei ellen egyszerre tud az országunk védekezni, a talaj és a légkör további kiszáradását megelőzni.

3. Egyenrangú szereplőként vonják be a tervezési folyamatba a nemzeti parkok és környezetvédelmi felügyelőségek munkatársait. Tudásuk és tapasztalataik nélkül elképzelhetetlen a természet- és környezetvédelmi, vízmegőrzési és klímajavítási szempontok figyelembevétele a tervekben.

4. Ne legyen a “társadalom bevonása” puszta formalitás. A döntéshozók elé kerülő anyagban jelenjenek meg mellékletként a civil közösségek javaslatai, függetlenül attól, hogy a tervezők figyelembe vették-e ezeket. Annál is inkább, mert vizeink helyben tartása, vizes élőhelyeink védelme ivóvizünk minőségének és mennyiségének megőrzését is jelenti.

Budapest, 2009. július 31.

Alpár Rózsa
Balogh Judit, Fauna Alapítvány
Bardóczyné Székely Emőke
Bándi Gyula, Környezeti Management és Jog Egyesület
Bárdos Deák Péter, Duna Charta
F. Nagy Zsuzsa, Környezeti Tanácsadók Irodája
Hajósy Adrienne
Horváth Ferenc, Ökológiai Stúdió Alapítvány
Juhászné Halász Judit, Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület
Karakai Tamás, Védegylet
Kassai Jenőné Zöld Forrás Egyesület
Kiss József, Holocén Természetvédelmi Egyesület
Kiss Róbert
Kontos Tivadar, NIMFEA
Lajtmann József, Reflex Környezetvédő Egyesület
Obermayer András, Kék forrás Környezet- és Természetvédelmi Egyesület
Nagy Péter, Magyarország Természeti és Kulturális Örökségéért Alapítvány
Pánovics Attila, Pécsi Zöld Kör
Piliszky Zsuzsa, Nők a Balatonért
Pós Péter, Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége
Szentiványi István, Védegylet szegedi csoport
Szőnye Ildikó, Élőlánc Magyarországért
Szűcs Gábor, Pannon Természetvédő Szövetség
Tömöri Balázs, Messzelátó Egyesület
Tömöri László, E-misszió Természet és Környezetvédelmi Egyesület
Varga Lászlóné, Keresztúri Társas Kör
Vásárhelyi Judit, Független Ökológiai Központ
Veres Nándor, Szövetség az Élő Tiszáért

Forrás: Greenfo