A víz visszatartása lehet a megoldás
Felismerve a Homokhátságot fenyegető elsivatagosodás veszélyeit a jászszentlászlói gazdák és az önkormányzat úgynevezett tájgazdálkodási társulás létrehozását tervezik. Habár jelenleg a belvízkárokról szólnak a hírek, mégis úgy látják csak vízvisszatartás jelenthet megoldást az égető problémára.
Seres Lajos a helyi gazdakör elnöke, Eördögh András biogazda és Molnár Géza vízügyi szakértő kedden a környéket bejárva azt vizsgálta, hogyan lehetne kialakítani olyan tájszerkezetet, amivel egészségesebbé válhat a vízháztartás. A jelenlegi helytelen vízgazdálkodásban ugyanis épp a víznek nincs helye a tájban. Elmondták, olyan tájszerkezetet kell kialakítani, amivel kiküszöbölhetőek a tavaszi belvizek és a nyári aszályok.
Molnár Géza vízügyi szakértő szerint, a jászszentlászlói gazdáknak meg kellene fogniuk a vizet és nem elengedni a Dongéri-csatornán keresztül. Ugyanakkor a táj szerkezetéhez kellene igazítaniuk a gazdálkodásukat. Úgy fogalmazott, hogy az embereket rá kell vezetni arra, hogy a természeti adottságokat figyelembe véve alakítsák ki a termelési struktúrájukat. Azt termeljék, ami az adott körülmények között megtermelhető. Ahol évről évre belvíz van, ott fel kellene hagyni a termeléssel, helyette inkább tavakat kell művelni és halakat tenyészteni.
A csengelei határban ömlik ki Jászszentlászló vize a Dongéri-csatornából – mutatja Seres Lajos
– El fogunk jutni arra a pontra, amikor már hiába szeretnénk megfogni a vizet, késő lesz. Most kell cselekedni. A vizet visszatartani pedig csak tájhasználat-váltással lehet – hangsúlyozta a szakértő. A társaság megálmodóinak az a célja, hogy olyan élhető tájszerkezetet alakítsanak ki, amely elsősorban megélhetést biztosít az itt élőknek. Ennek a megélhetésnek az alapja pedig a víz megtartása. Mert ha nem fogjuk meg a vizet, az éghajlatváltozás következtében jelentősen lecsökken a földterületek eltartó képessége. A változó feltételek között nem tudjuk megőrizni a most termelt növényeink termelési feltételeit, ha nem lesz vizünk – részletezte Molnár Géza. A vízvisszatartást azonban csak összefogással, a gazdák összehangolt igényeinek figyelembevételével lehet megvalósítani. A szakértől azt is elmondta, hogy az egészségesebb vízháztartás kialakításához a magasabb területeken meg kell tartani a vizet és halastavakat kell kialakítani. A tavak mellé pedig erdőket – nem faültetvényeket – kell telepíteni, mert az erdő egyik ökológiai szerepe a vízvisszatartás. Míg a mesterséges falültetvények maximalista vízfelhasználók, az erdő olyan mikroklímát tart, amitől egyenletes lesz a terület vízellátása. A jászszentlászlói földeken olyan tájszerkezetet kell kialakítani, amelyben helye van a tavaknak, az erdőknek, mezőknek, szántóknak, legelőnek, gyümölcsösöknek egyaránt. Amelyek együtt, egymással összhangban biztosítják az élhető tájfenntartást – összegezte a szakértő.
Vénásan folyik el a víz
A szakértő az emberi testhez hasonlította a tájat. Elmagyarázta, ugyanúgy mint a testünkben a tájban is voltak artériák és vénák. Ám a vízrendszer átalakításával az összes artéria vénává alakult. Tudjuk, hogy ha az embernek nincsenek artériái, csak vénái, nem sokáig élne. Ugyanez igaz a Homokhátságra is, ahonnan jelenleg vénásan folyik el a víz a Dongéri-csatornán.
A legnagyobb mesterséges csatorna
A Dongéri-csatorna – melynek építése 1955-ben kezdődött – a Duna-Tisza-közi hátság központi részén lévő természeteshez közeli vízjárású vízfolyás, melyet mesterséges módon alakítottak ki. Kiskunhalasról indul és a városon áthaladva, 84 km szakaszt követve Mindszent város felett torkollik a Tiszába. Vízgyűjtő területe 2127 km2 , mely az egyik legnagyobb terület a Duna-Tisza-köze hasonló céllal megépített csatornarendszerei közül.
