Csongrádi válaszlevél

Levelezésünkből, általános tanulságai miatt közzétesszük alábbi válaszunkat:

Tisztelt Uram!

Nagy örömmel vettük levelét, melyből kiderül, hogy mennyire szívén viseli a Tisza sorsát, és (át)látja, hogy a Tisza folyó a kulcsa a Tiszai-alföld sorsának is. Érdeklődése és érintettsége kapcsán engedje meg, hogy felhívjuk figyelmét néhány újabb összefüggésre, a Tisza-kutatás újabb eredményeire, amik alapja, hogy a Tiszát nem mint „csak folyót” tekintjük önmagában, hanem a táji (földrajzi és ökológiai) és emberi (társadalmi és ökonómiai) kapcsolataiban vizsgáljuk…

Így feltárultak az eddigi, jelenleg is alkalmazott elvek és gyakorlat által felhalmozott problémák, és a fenntartható, vagyis hosszútávon hatékonyan működtethető megoldásuk lehetősége is.

A modernkori Tisza-szabályozás immár több mint évszázados tapasztalatainak értékelésére Lászlóffy Woldemár jeles vízmérnök híres összefoglaló munkáját (1) hívom segítségül:

• „a folyó maximális vízállása a szabályozás következtében 2-3,5 m-rel emelkedett”
• „Az átvágásoktól az árvízszín süllyedését várták.”
•„a kisvízszín jelentékenyen mértékben alacsonyabb, mint a szabályozás előtt.”
• „Az átvágások …  következtében … gyakoribbak és hosszantartóbbak lettek a kisvizek.
• „Az árhullámok … egymásra szaladnak… a korábbinál kedvezőtlenebbül”
• „az árhullámok nemcsak magasabbra hágnak, de gyakrabban is lépnek ki a mederből mint azelőtt”
• „A … szabályozás természete magában hordozta a hajózási viszonyok megromlásának majdnem valamennyi okát.”
• „A Temesi bánságban folyó vízrendezés … elsőrendű katonai érdeket szolgált. Költségeit a bécsi kormány biztosította…”
•  „A bécsi kormány Mo-t már a 17. sz. végétől gyarmati sorba igyekezett süllyeszteni, és minél tökéletesebb kizsákmányolására törekedett.”
•  „A szabharc. leverése után ’a kormány hamarosan belátva a tiszaszabályozási vállalat közgazdászati fontosságát, azt újból megindította.’”

Ezeket a megállapításokat a vízügyi szakember mintegy 3 évtizeddel ezelőtt tette közkinccsé, azóta, ahogy tapasztaljuk, ezek a kedvezőtlen folyamatok a helyzet gyorsuló romlását idézik elő, elég csak az elsőként idézett adathoz hozzátenni, hogy azóta újabb másfél méterrel növekedett a folyó maximális vízállása, mértékadó árvízvédelmi szakemberek kimondják, hogy nem garantálható a Tisza-vidék árvízi biztonsága.


Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy le kell számolnunk azzal a közkeletű hiedelemmel, miszerint a Vásárhelyi-féle modernkori szabályozás helyesnek bizonyult volna. Éppen ellenkezőleg, az adatokból az derül ki, hogy a Tisza modernkori szabályozása koncepcionálisan elhibázott, és éppen azért, mert egy olyan fegyverkezési versenyt hozott létre Ember és Tisza között, amiben az embernek csak folyamatos és egyre drágább beavatkozásokkal van esélye megoldani a korábbi beavatkozásai által létrehozott problémákat. A koncepcionális hiba lényege, hogy a Tisza modernkori szabályozása ellentétes a folyó és a táj eredendő működésével. A modernkori szabályozás az elejétől kezdve nem, ill. nem jól ismerte fel a folyó és jelenségeinek funkcióit, például az árvíz, az ártér, vagy a feliszapolódás szerepét (2) .

A szabályozás a folyót és a tájat elválasztotta egymástól, így mindkettőt működésképtelenné tette, aminek megnyilvánulásai az alábbi problémák:

• a hullámtér feliszapolódása
• a hullámtér benövényesedése
• a lefolyási keresztmetszett szűkülése
• a mederoldalak „kedvezőtlen” alakulása
• az LNV (legnagyobb vízállások) tendenciózus növekedése
• a víztöbbletek (árvíz, belvíz) kezelésének nehézségei
• rendszerszerű vízhiányok (aszály, kisvízfolyások megszűnése)

Ezek a „mellékhatások” akkor is elhibázottá tennék a szabályozást, ha legalább az eredeti céljaiban sikeres vagy eredményes lenne, de azt tapasztaljuk, hogy sem a hajózás, sem az öntözés nem működik, az Alföldnek búza-bányává történő alakítása pedig abba a gyarmatosítási sorba illeszkedik, aminek kezdeteire Lászlóffy utal. Mára egy olyan külső tényezőktől függő gazdasági és társadalmi szerkezet jött létre, amiben az ember nem képes még felismerni sem saját igazi érdekeit, nemhogy képviselni azokat…

E fegyverkezési versenyre jellemző, hogy a folyóban keltett válaszok újbóli megválaszolásához egyre magasabb technológiai színvonalra van szükségünk, példaként hozható, hogy az utóbbi évtized árvizeinek megfékezésére már helikoptereket kellett bevetni, a 19. században kezdett folyamat mai következményeit nem tudjuk kezelni 19. századi eszközökkel (3).  Nyilvánvaló, hogy a lehetőségeink végesek, és az ember nem nyerheti meg ezt a versenyt. A korlátlan, olcsó energia korszakának végén napjaink tanulsága pedig az, hogy a fordulópont elérkezett: az egyik oldalon gazdasági válság, a másikon környezeti válság, ebben a helyzetben nincsenek meg az eszközeink ezt a beavatkozás-függő rendszert fenntartani.

Az egyik legjobb példa éppen a feliszapolódás és a kotrás problémája, amire Ön részletesen kitér. Sajnos azt kell válaszolnunk, hogy azért nem kotornak, mert nincs rá keret. És azért sincs, mert kb. annyira gazdaságos, mintha a vizet próbálnánk visszameregetni Csongrádról akár Szolnokig (nem is Jemenig, v. Hollandiáig), hogy folyjon le újra, mert kevés van…

Be kell látni, hogy az ésszerű és gazdaságos megoldás az, ha feladjuk ezt a folytonos háborút a Természet ellen, és a Természet eredendő folyamataihoz igazodó tájhasználatra térünk át.  Ezt a tájhasználati rendszert, víz- és mezőgazdálkodást hívjuk ártéri tájgazdálkodásnak, ami egy rendszerben képes kezelni a felmerült problémákat. Erre az alapra építhető az az önérdekű, önfenntartó, többhasznú vidékgazdaság, ami képes biztosítani hosszú távon a Tiszai-magyarország megélhetését.

Ez a SZÖVETség az Élő Tiszáért Egyesület programja (4), melynek kifejtése meghaladja ugyan e válaszlevél kereteit, de nyitottak vagyunk a további párbeszédre, ill. rendelkezésre állnak eddigi tanulmányaink – hogy újra „Európa híres kertje” legyen Magyarország, és ne a sivatagosodás által fenyegetett terület.


Nagykörű, 2010. február 18.

Tisztelettel,
Balogh Péter
30/3822698
kutatásvezető
SZÖVET www.elotiszaert.hu

 

 


(1) Lászlóffy Woldemár: A Tisza. Vízi munkálatok és vízgazdálkodás a tiszai vízrendszerben. Akadémiai kiadó Bp., 1982., 8-9-10. fej. pp.157-247.
(2) Bővebben: Balogh Péter: A közép-tiszai táj eredendő működéséről és fenntartható működtetéséről.
(3) Lásd bővebben: Molnár Géza
(4) A program alapjait bemutató Szelídvízország c. ártéri kézikönyvünk a SZÖVET honlapról elérhető