Egyre szomjasabb a bolygó
David Molden a Nemzetközi Vízgazdálkodási Intézet kutatási igazgatója szerint a Föld egyre növekvő populációja és az egyre nagyobb igények egyenes utat jelentenek ahhoz, hogy a Föld egy „szomjas” bolygó legyen.
A tudós szerint a cél az lenne, hogy az embereknek csökkenteniük kellene a „vízlábnyomát”. Manapság a Föld lakosságának csaknem a harmada szenved attól, hogy nincs elég vize és az elemzők szerint egyre nyilvánvalóbb, hogy a helyzet akár hirtelen is rosszabodhat. Becslések szerint a jelenlegi ivóvíz mennyiségének a duplájára lesz szükség, hogy elegendő élelmiszert tudjanak termelni annak a 2 és fél milliárd embernek, akik még nem születtek meg, de valószínűleg meg fognak. A szükséglet azért is egyre nagyobb, mert a legtöbben a városokban keresik majd megélhetésüket, ahol az étkezések minősége is magasabb, több a hús, a hal és a tej.
Egy másik felmérés szerint a húsos étkezésekhez dupla annyi vízre van szükség, mint a vegetáriánus étkezésekhez, hiszen az állatoknak is innia kell. A városoknak és az iparnak is vízre van szüksége. A kutatási igazgató szerint így fordulhat elő, hogy például a nagy igyekezetben, hogy védjük a környezetet és benzin helyett bioüzemanyagot alkalmazzunk, mégis ironikusan csak rontunk a helyzeten, hiszen óriási mennyiségű vizet használunk fel az előállításhoz. Molden úgy látja, hogy a mostani fejlődéssel nem lesz képes a Föld elegendő vizet nyújtani az élelmiszer előállításhoz és a fenntartható, egészséges környezethez. Szerinte az egyetlen megoldás az lehet, hogyha az emberek megpróbálnak kevesebb vízzel élni, jobban hasznosítani azt.
„A jobb vízelosztás nemcsak a farmereknek jó, de a környezetnek is és nekünk is. A nagy kérdés az, hogy mindezek ellenére miért sincs semmi változás?” – teszi fel a kérdést a kutató. Aztán helyesbít. Van változás: gyártanak például már olyan készülékeket, amelyek kevesebb vízzel még több élelmiszert képesek létrehozni. Úgy véli, hogy a mezőgazdaságban is érződik változás. Egyre több helyen alkalmazzák a csepegtetéses és az öntözőfejes öntözést. Nepálban és Indiában például a legtöbben csepegtető öntözésre álltak át, mert az olcsóbb.
A rizstermelők közül is egyre többen alkalmazzák a „nedves és száraz” öntözést, ahelyett, hogy földjeiket állandóan vízzel öntenék el. Molden szerint a gond az, hogy bár van változás, az mégsem olyan nagy volumenű és gyors, mint amennyire kellene. Ázsiában a leromlott és szegényes öntözőrendszerekkel általában kétszer annyi vizet használnak el, mint kellene. Máshol meg épp az a gond, hogy a vizet állandónak veszik és hiába kiabálnak a környezetvédelmi csoportok, ez többnyire nem érdekel senkit. Ezeken a helyeken a gazdálkodókat is kevésbé érdeklik a vízmegőrző öntözési módok, mivel nincs belőle hasznuk.
