Lester R. Brown. Először legyen víz © ces.purdue.edu |
A világ legtekintélyesebb környezeti szakemberei is értékelték a helyzetet, köztük nemrégiben Lester R. Brown, az Earth Policy Institute elnöke, akit sokan a világ egyik legbefolyásosabb gondolkodójának tartanak. Brown már korábban is megfogalmazta súlyos aggályait a világgazdaság mozgásával kapcsolatban. Egy éve ezt írta a „B 2.0 terv: Akció egy veszélyeztetett bolygó és egy bajba jutott civilizáció megmentésére” című könyvében: „A mai civilizáció olyan gazdasági vágányon halad, amely a környezet pusztulása, ezzel együtt a gazdasági hanyatlás, alkalmasint pedig a teljes gazdasági összeomlás felé vezet”. Kifejtette azt is, hogy nagy, de a katonai kiadásokhoz képest mégis szerény összegből megmenthető volna a Föld, s ez a B 2.0 terv. Elképzeléseit azóta felülvizsgálta, s már van B 3.0 terv is. Pár hete pedig kifejezetten az élelmiszerválsággal kapcsolatban írta le gondolatait.
Figyelmeztetett rá, hogy Szudánban, ahol az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) felelős 2 millió ember gabonával való ellátásáért, a darfuri menekülttáborban 2008 első három hónapjában 56 gabonaszállító teherautót térítettek el. A visszaszerzett szállítóeszközökből csak huszat sikerült megjavítani, s ezekre sem találnak elég sofőrt. A fenyegetettség miatt a régióba érkező élelmiszer mennyisége a felére csökkent.
Pakisztánban, ahol a liszt ára megduplázódott, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága nemzeti kérdéssé vált. Állig felfegyverzett katonák ezrei őrzik a gabonatározókat és kísérik a gabonaszállító teherautókat. Az éhséglázadások általánossá váltak – írja Brown. Egyiptomban azoknál a pékségeknél, amelyek államilag támogatott árú kenyeret árulnak, a hosszú sorokban gyakran harc tör ki. Marokkóban 34 élelmiszerhiány miatt lázongó embert zártak börtönbe. Jemenben legalább tucatnyi halottja volt a zavargásoknak. Kamerunban többtucat ember vesztette életét az összecsapásokban. De egy sor más országban – Etiópiában, Haitin, Indonéziában, Mexikóban – is voltak hasonló okok miatt kirobbant rendzavarások.
A professzor szerint a búza, a rizs és a kukorica világpiaci árának megduplázódása erősen redukálta a segélycélokra felhasználható élelmiszerek mennyiségét, olyannyira, hogy 37, az ENSZ világélelmezési programjához jelentősen kötődő országban a szükséghelyzeti élelemellátás kockázatossá vált. Márciusban a WFP ezért sürgős, 500 millió dolláros pótlólagos támogatásért folyamodott.
További probléma Lester Brown szerint, hogy a növénytermesztés hatékonysága lassabban nő a korábbiaknál. Míg 1950 és 1990 között a gabonaföldeken évente 2,1 százalékkal nőtt ez a mutató, addig 1990 és 2007 között már csak 1,2 százalékkal. Ráadásul miközben a magas olajárak megemelik a mezőgazdaság termelés és a szállítás költségeit, sokkal profitábilisabbá vált a gabonából üzemanyagot készíteni, mint élelmiszerként eladni.
A szokásos üzletmenet többé nem járható út – szögezi le Brown. A vezető országoknak össze kell fogniuk annak érdekében, hogy stabilizálható legyen a népesség, ezért meg kell tiltani a bioüzemanyagok autókban való felhasználását, stabilizálni kell a légkört, a vízkészletet, meg kell óvni a termőföldeket és konzerválni a talajt. De a népesség stabilizálása nem egyszerűen megfelelő egészségügyi ellátás és családtervezési szolgáltatások kérdése. Ehhez világméretű erőfeszítésre van szükség a szegénység megszüntetésére. Amihez pedig a vízhiányt kell legelőbb felszámolni. Ezek a célok nem érhetők el gyorsan, de az előrehaladás alapvető az élelmiszerbiztonság elérése érdekében – véli Brown.
