Hídvégi-Üstös Pál blogja: június 1-2.

Június 1.
Szolnok – Tiszakécske – 44 km

A Kalina Péter, a Praktiker áruház vezető helyettese indított utamra a Szolnoki TV kamerája és az MTI fotósa előtt. A Gördögök SE. tagjai és vezetője Oskó Imre kísértek ki a városból és megajándékoztak egy Szolnok és vidéke kerékpáros térképpel. Ahogy elhagytam Szolnok határát, egy kiskutyát láttam feküdni az út szélén, a fűben. Ki volt éhezve és láthatóan szomjazott. Csöpi kutyánk is így került hozzánk és úgy éreztem ezt a fél év körüli kis erdélyi kopó keveréket sem hagyhatom magára. Ervin vigyázott rá, amíg Leventéék megérkeztek a Tourannal. Megetették, megitatták, Ádám kerített neki egy dobozt és Tiszakécskéig szinte végigaludta az utat úgy ki volt fáradva és most először biztonságban érezte magát. Mivel már 4 kutyánk van otthon, szívesen odaajándékozom Tiszát – így neveztük el – egy szerető gazdának, várom jelentkezéseteket telefonon vagy mailen, vagy megtartom ötödiknek.

Tiszabög előtt egy furcsa járgány közeledett felénk. Csak a Közlekedési Múzeumban láttam velocipédet, és már akkor sem tudtam elképzelni, hogy lehetett azon egyensúlyozni, ráadásul hajdanán a bő nadrágokban. Halapi Sándor pedig olyan könnyedén kerekezett vele, mintha csak velocipédre teremtették volna. Nem véletlen, hiszen a „sportág” világbajnoka. Az sem jelentett neki problémát, hogy hozzám igazodva csupán 8-12 km/h sebességgel tekerjen.

4 órakor futottunk be Tiszakécske határába ahol már 5 lovasfogat várt, valamint Szijj Tibor, akinek amatőr sportoló létére becsületére válik a jó ütemben lenyomott 7,5 kilométer. A gyógyfürdő melletti faházas üdülőterületre futottunk be, ahol már várt a fogadóbizottság Tóth Géza alpolgármesterrel és Németh Lajos főtanácsnokkal, a kécskei program szervezőjével az élen és már rotyogott a bográcsban az őzpörkölt. Alpolgármester úrtól átvehettem a város serlegét, Lajostól pedig személyre szabott, a Tisza Nagykövetének címzett pálinkát. Még fontos volt, hogy a futás után nyújtsak és Ádám még az utolsó napon este is megmasszírozzon. Sajnos ő csak június 1-ig kapott szabadságot, de remélem újra látom Titelben, a célban. Nélküle biztosan nem bírtam volna ilyen jól a futást. Kecskeméti barátaimnak mind ajánlani fogom. Bátran hívjatok megadom az elérhetőségét. Már nagyon éhes voltam, hiszen egész nap csak Detki kekszen, banánon, energiaszeleten élek, így örültem, hogy hamarosan befutott a Fejedelmi Pékség autója egy kazal pogácsával, frissen sült kenyérrel és péksüteménnyel. Ezután jött a bőséges vacsora. A jó humorú társaság szószólója Németh Lajos elhatározta, hogy másnap ő is belevág és már lassan számolatlan mennyiségű pálinkában fogadott, hogy Kerekdombig elfut velem vagy 6 kilométeren keresztül. Én állok elébe és megígértem, hogy alkalmazkodom az általa diktált tempóhoz.

Megbeszéltek szerint hamarosan megérkezett idősebb és ifjabb Terjéki Sándor, akik fogatokkal városnézésre vitték a csapatot. Megnéztük Ókécske díszes házait, a belvárost, a gyermekvasút állomásait, a sportpályát és meglátogattunk néhány „vendéglátóipari egységet” magyarul kocsmát is szigorúan csak egy Traubira, mivel nem tudtuk végighallgatni Lajos kedvenc számát, a P Mobiltól megígértük, hogy visszajövünk még az idén Tiszakécskére. Nagyon kellemes volt az esti „séta”, feleségemmel, Julival még sosem kocsikáztunk együtt így külön élményt jelentett.

Engedjétek meg, hogy megemlítsem mindazokat, akiknek a tiszakécskei kellemes emlékeket köszönhetem: Miskó Gábor vállalkozó, Dr Lombos János, Koncsek András, aki a vörösbort hozta, Molnár László, aki a savanyúságot készítette és a Tisza Vadásztársaság, akik az őzet most nekem lőtték.

Turisztikai ajánló: Kedves alföldi mezőváros Tiszakécske, szépek, díszesek az egykori nagygazdák házai Ókécskén és a város igyekszik a turisztikai szezonban egyre másra vonzó rendezvényeket szervezni. Június 7-én rendezik a lovasnapokat, ahol Sándorék fogatjai is igyekeznek a legjobb formájukat hozni, lesz vadászlovaglás, akadálylovaglás és 12 fogattal caroussel bemutató.

Június 2.
Tiszakécske – Csongrád – 45,5 km

Lajossal együtt bemelegítettünk az üdülőközpontban, 1,5 kilométer után beértünk a városházára, ahol Kovács Ernő Polgármester fogadott bennünket. Ekkor Lajos némi gondolkodás után revidiálta álláspontját, de becsületére váljon, hogy kerékpárral kikísért Tiszakécske közigazgatási határáig.

Csakhamar újabb ismerős arcot láttam, a Noene képviselője Rónai Péter csatlakozott hozzám. Neki is beszámoltam a teszteredményekről: a betét jól vizsgázik elengedhetetlen tartozéka a terepen használt Lafuma és az aszfalton nyúzott Asics cipőimnek is. 5-6 féle márkát is kipróbáltam már és egyedül a Noene vált be, pedig először én is kételkedtem a képességeiben, hiszen nem olyan „csillogó villogó” mint sok mások, de többet tud.

3 órakor kicsit lihegve adtam interjút a Kossuth Rádió Közelről műsorának és már suhantam is tovább, hiszen a csongrád-bokrosi elágazásnál már vártak a gyerekek, Szabadkai Andrea a SZÖVET helyi képviselője és Mittelholcz Dóriék a Metro újságtól. Együtt haladtunk az kézművesházig, ahol pogácsát, bort, csíramálét, mézet kóstolhattunk. A csongrádi fafaragó mester – nem mondta meg a nevét, mert őt mindenki így ismeri – 5 perc alatt kifaragott nekem egy lófejjel díszített kanalat, mérnünk kellett az időt. A kertvendéglőben vacsoráztunk, Kajner Péterrel, a SZÖVET elnökségi tagjával, a csapathoz újra csatlakozó edzőmmel, Édes Jánossal, valamint a hódmezővásárhelyi Dezső Sándor barátommal. Halászlé és vegyes tál volt a menü. Az Erzsébet hotelben szálltunk meg.