Károsabb a biodízel, mint a fosszilis üzemanyag

A szerzők, Richard Doornbosch és Ronald Steenblik a fején találták a szöget – lehet, hogy a gyógymód rosszabb, mint a betegség maga. Első érve a szerzőknek: a biodízel- és bioetanol-termelés világszerte 2005-ben egy százalékát fedezte a közúti közlekedés üzemanyag-felhasználásának. Ez az arány optimista számítások szerint 2050-re elérheti a 11 százalékot – ám az élelmiszerek ára ezzel párhuzamosan drasztikusan emelkedne.

Másodszor, jelenleg a bioüzemanyagok közül csupán három termel jóval kevesebb üvegházhatású gázt, mint a hagyományos üzemanyagok. Ez a három a cukorrépából nyert etanol (elsősorban Brazíliában állítják elő), a cellulózgyártás melléktermékeként keletkezett etanol, valamint az állati zsírokból és fáradt olajból előállított biodízel.

A többi bioüzemanyag előállítása és felhasználása is valamivel kevesebb üvegházhatású gázzal jár, de oly mértékben savanyítja a talajt, oly sok műtrágyát és növényvédő szert igényel, oly sok növény- és állatfaj látja mindennek kárát, hogy az „etanol és biodízel káros hatása a környezetre könnyen meghaladhatja a benzinét és a kőolajét”.

Harmadszor: a bioüzemanyag-előállításhoz is kell fosszilis tüzelőanyag, nem is kevés. Így ahogy drágul az olaj, és nő a kereslet a bioüzemanyag iránt, az utóbbi is egyre drágább lesz, mivel nem lehet (az egyre dráguló) olaj nélkül előállítani.

Az OECD-tanulmány ezért azt tanácsolja a politikának, hogy ne tegye törvény által kötelezővé a bioüzemanyagok hozzákeverését az ásványi eredetűekhez, mivel ezzel a lépéssel alkalmasint “olyan üzemanyagot támogat, amely drágább és károsabb a környezetre, mint fosszilis megfelelője”.

Forrás: www.dunatv.hu