Pipázó halak, pusztuló kagylók

A Dunán, a Tiszán és a Balatonon nem okozott jelentős halpusztulást az idei nyári hőség. A Tisza-tóban baktériumfertőzés pusztította a kagylókat, melyek tetemei a nagy melegben gyorsan bomlottak, s bűzükkel riasztották a fürdővendégeket.

Forrás: www.nol.hu

A kánikula ellenére nem észlelt semmiféle, a természetestől eltérő halpusztulást a Balatoni Halászati Zrt. a Balatonban. Kiss György Károly, a társaság vezérigazgatója azonban arról számolt be: a hozzájuk tartozó marcali halastóban a júliusi kánikulák idején 10 tonnányi busa és keszeg hullott el.

A rendkívüli meleg miatt ez a cég először dolgozott ki válságtervet a 1500 hektárnyi, 90 tóból álló gazdaságára. Jelentősebb halpusztulás esetére az volt a terv: a kisebb, duzzasztott tavak állományát a nagyobbak felé engedik, illetve előbb megkezdik a balatoni haltelepítést. Ezekre az intézkedésekre végül nem került sor.

Mindössze két-három kisebb tónak kellett a tervezett idő előtt lehalászni és értékesíteni a halállományát, az esetleges veszteségek elkerülése érdekében – fejtette ki a cégvezető. A társaság a halastavaiból – a korábbi évek gyakorlatának megfelelően – az idén is 350 tonna két-három nyaras pontyot, 250 ezer előnevelt csukát, egymillió előnevelt süllőt, és 10 ezer kétnyaras compót telepít a Balatonba, ahonnan a fogási tervei szerint 300-400 tonnányi busát, valamint 150 tonnányi keszeget fog ki év végéig.

A Tisza-tavon a 2000-ben levonult ciánszennyeződés óta nem volt nagyobb mértékű halpusztulás. Nagy Gyula, a Közép-Tisza-vidéki Horgászegyesületek Szövetségének ügyvezető elnöke elmondta: az idén a kagylók tömeges fertőződése jelentette a legnagyobb problémát. A tenyérnyi méretű édesvízi kagylókat annak idején az amurok és a busák idetelepítésekor hozták be a Tisza-tóba, s nagymértékben elszaporodtak. Ebben az évben egy baktériumfertőzés miatt tonnaszámra pusztultak el a kagylók, a nagy hőségben gyorsan bomlottak, emiatt a bűz és a víz szennyezettsége két-három hétre el is riasztotta a fürdőzőket a tó egyes részeiről. Később a tetemeteket összegyűjtötték és elvitték, így jelenleg ez már nem okoz problémát.

Kagylók nagy mennyiségben pusztultak el a Baranya megyei Orfű legnagyobb tavában, a 72 hektáros Pécsi-tóban is: júliusban kipusztult az amuri kagylók 95 százaléka. Az állategészségügyi vizsgálat szerint vesztüket egy atkafajta mértéktelen elszaporodása okozta. A kagylókon élősködő atkákat az enyhe tél nem ritkította meg, szaporodásukat pedig felgyorsította a nyári kánikula. Amúgy ez az atkafaj más hazai tavakban is meggyérítette az amuri kagylók állományát, az őshonos kagylók azonban jól védekeztek az atkatámadás ellen, Orfűn például alig három-négy százalékuk pusztult el. Bár a vízen úszó és a partra kisodort kagylótetemek nem tettek jót Orfű idegenforgalmának. Ugyanakkor a helybéliek többsége nem bánta, hogy a viszonylag nagy testű, 20-30 dekás amuri kagyló szinte kiveszett a tóból, ugyanis éles héja gyakran felsértette a fürdőzők lábát.

Somogy megyében sem okozott számottevő halpusztulást az idei nyári meleg a csaknem háromezer hektárnyi halastófelületen gazdálkodóknál, csak egy-két horgásztóban észleltek jelentősebb veszteségeket – mondta Havranek Mihály, a Somogy Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal halászati felügyelője. A szakember beszámolója szerint a tartós kánikulában átlagosan fél métert apadt a tavak vízszintje és egyes vizek 32-35 fokig is felmelegedtek, de ezek káros mellékhatásait enyhíteni lehetett szakszerű módszerekkel, például tószellőztetéssel és algagyérítéssel.

A megváltozott körülményekre legérzékenyebb halfajtának a süllő bizonyult, de öszszességben nem keletkezett akkora kár a tógazdaságoknál, mint az aszályos évek idején. A meleget leginkább az a néhány horgásztó sínylette meg, ahol kis vízbe nagy mennyiségű halat telepítettek. Az érintettek minden esetben saját kockázatukra gazdálkodnak, ezért a veszteségeket is maguknak kell állniuk – tette hozzá a felügyelő.

A hatóságok szerint a Dunában sem történt tömeges halpusztulás. Nyugat-Dunántúl kisebb tavaiban figyelték csak meg, hogy “pipálnak” a halak, ami azt jelenti, hogy a feljönnek közvetlenül a víz felszínére, s ott próbálnak oxigénhez jutni.

Intenzív halpusztulás Vas megyében a szombathelyi csónakázótavon volt a nyár eleji időszakban. A 12 hektáros vízfelület ugyanis az enyhe télen nem fagyott be, így nem volt pihenőidőszakuk a halaknak – mondta Csécs Sándor, a Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetségének ügyvezetője. Hozzátette: emiatt 15 százalékos súlycsökkenés következett be a halaknál, és összesen 450 kilogramm ponty, keszeg, kárász pusztult el. Kiderült: az elhullott halakat dupla mennyiségben, térítésmentesen pótolta a szövetség beszállítója, a százhalombattai Tógazda Halászati Zrt.

Az osztrák gyárak által szennyezett Rába folyóban sem volt halpusztulás, illetőleg ilyen bejelentésről a hatóságok nem tudnak – közölte Sinka András, a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség osztályvezetője. Ezzel megegyező információja van Mesterházy Józsefnek, a Vas Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatóság vadászati-halászati főfelügyelőjének is. Mesterházy hozzátette: a Rába folyóval kapcsolatban korrekt szakvélemény csak a folyó komplex biológiai vizsgálatának eredményei után mondható, s erre várhatóan még az idén ősszel sor kerül.

Labritz Béla szentgotthárdi önkormányzati képviselő – gyakorló horgászként – érdeklődésünkre azt közölte: valóban nem volt halpusztulás a Rábán, de az ivadékhalak nem tudnak megerősödni a folyóban, mivel nem megfelelő a táplálékellátottságuk. Ennek oka, hogy a magas oxigénfogyasztás miatt nincs elegendő apró, haltáplálékként szóba jöhető vízi élőlény – plankton, csiga, és rák – a vízben. Így
az ivadékok túlélési esélye csekély.

Labritz Béla megjegyezte: a folyót szennyező osztrák bőrgyári üzemek által hat éve az élő vízbe kerülő ártalmas anyagok miatt megcsappant az őshonos halak száma is. Még az osztrák határtól 30 kilométerre is igen kevés például a márna, a paduc.