Szövetkeznek a víz visszatartására
Jelenünk és az utánunk jövő generációk sorsa múlhat azon, miképpen gazdálkodunk a Föld vízkészleteivel, hogyan óvjuk és hasznosítjuk az élet egyik alapvető elemét – vallják azok a jászszentlászlói gazdák, akik felismerve a Homokhátság elsivatagosodásának veszélyét tájgazdálkodási szövetkezet létrehozását tervezik.
A globális klímaváltozás várható hatásai miatt hazánkban is egyre gyakoribbak a hosszú aszályok, illetve a hőhullámok. Egyre nagyobb jelentősége lesz a vízzel való gazdálkodásnak. A jászszentlászlói gazdák már napjainkban attól szenvednek, hogy egyszer kevés, néha pedig túl sok a víz. Léteznek azonban olyan vízvisszatartásra épülő tájgazdálkodási módszerek, amelyek enyhíteni tudják ezt a problémát. Jászszentlászló környezetében számos olyan elhagyott terület található, amely alkalmas lenne a víz megtartására épülő tájgazdálkodási rendszer kialakítására a helyi gazdálkodók együttműködésével.
Kurucsai László az édesapjától örökölt Dongéri-csatorna-térképével. Fotó: Vajda Piroska
A tájgazdálkodás megvalósítását több évtizedes szaktudásával segíti a jászszentlászlói Kurucsai László is, aki úgy ismeri a Dongéri-csatornát, a Homokhátság legnagyobb belvízelevezőjét, mint a tenyerét. Édesapja ugyanis csatornaőr volt, így László a Dongéri-csatorna mentén nőtt fel. Ennek köszönheti a víz iránti tiszteletét és szeretetét. Tanulmányait is ezen a szakterületen folytatta, majd több mint négy évtizeden át a vízügyi szolgálatnál dolgozott.
Kurucsai László úgy véli, a korábbi víztársulatok rossz beidegződéseit kellene elfelejteni. A társulatok az 1950-es években azért építették a csatornákat, hogy elvezessék a vizet a termőterületekről. A Dongéri-csatornán – amelynek lejtése Kiskunhalastól Baksig 48 méter – még a nyári időszakban is másodpercenként több száz liter vizet vezet el a Tiszába. A szakember szerint ezt a folyamatot kellene megfordítani, és a vizes élőhelyeket visszaállítani. Ehhez azonban nemcsak összefogásra van szükség, hanem pénzre is.
A legfőbb belvízelvezető Dongéri-csatornán ugyanis nem lehet másként megfogni a vizet, csak úgy, ha zsilipeket, esetleg víztározót építenek. Ez utóbbi azért is nagyon nehéz, mert a szétaprózott területek többsége magántulajdonban van, ezért lenne fontos a gazdák összefogása. Mert ha sikerülne a beruházás, és meg tudnák tartani a vizet a csatornában, azáltal a talajban is megemelkedne a vízszint, csökkentve ezzel a nyári aszályokat.
Kurucsai László szerint fontos láncszem lenne ebben a folyamatban a község határában található Banó-tó hasznosítása, az egykori vizes élőhely rehabilitációja is.
A gazdafórum lesz az első lépés
A tájgazdálkodás elindításának első lépése lesz az a fórum, amit a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület és a jászszentlászlói önkormányzat közösen szervez március 29-én, délután négy órakor a jászszentlászlói művelődési házba, melyre várják a helyi és környékbeli gazdákat. Dr. Molnár Géza tájgazdákodási szakértő a jövedelmezőbb gazdálkodást szolgáló tájhasznosítási rendszer tervét mutatja be a rendezvényen. Bába János vízépítő mérnök a vizek visszatartását és észszerűbb hasznosítását szolgáló beavatkozásokról beszél. Gál Tamás agrárszakértő a támogatási lehetőségekről, míg Eördögh András biogazda a tájgazdálkodás lehetséges előnyeiről és a gazdálkodók együttműködésének lehetőségeiről tart tájékoztatót.
A víz világnapja
Szerdán lesz a víz világnapja. Megünneplését az 1992. évi Rio de Janeiró-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték. Ennek a kezdeményezésnak a hatására egy év múlva az ENSZ március 22-ét nyilvánította a víz világnapjává, hogy felhívja a kormányok, szervezetek és magánszemélyek figyelmét a víz fontos szerepére életünkben. Cél, hogy óvjuk, védjük környezetünket, s ezen belül a Föld vízkészletét.
