TÁJ-KÉP csata előtt – Tiszai jövőkép a Parlamentben
Március 6-án, az Országgyűlés felsőházi termében mutatták be a TÁJ-KÉP Tiszai Alföld Jövőkép Építés Program ajánlásait. A szakértők véleménye szerint a folyó mentén élők számára a kitörés kulcsa: visszaadni a helyi közösségek számára az önrendelkezés jogát és lehetőségét.
Flachner Zsuzsanna (MTA-TAKI) az Európai Unió által finanszírozott, másfél éve zajló kutatási projekt vezetője fontosnak tartotta, hogy a munka során valódi, részvételi tervezés zajlott. A javaslatok egyrészről a projekt Tanácsadói Testületének és meghívott szakértőinek meglátásaira alapulnak. Másrészről pedig beépültek a javaslatokba a Tisza menti (Vásárosnamény, Szolnok, Szeged) műhelymunkákon a helyi érintettek által fontosnak tartott szempontok.
A projektvezető szerint „- Szembe kell néznünk azokkal a kényszerítő körülményekkel, melyek a XXI. században nem csak a Tiszai Alföld, de Magyarország sorsát is meghatározzák. Az éghajlatváltozás okozta időjárási szélsőségek, az olajkészletek fogyása, a vidéki térségek leszakadása azonnali beavatkozást sürget.”
A bemutatott javaslatok között szerepelnek a helyi gazdálkodók földhöz juttatása, a helyi piacok felélesztése, az áruszállítás minimalizálása, ökológiai vízgazdálkodás bevezetése. A jelenlegi Tisza-menti vízelvezető és vízpótló rendszerek teljes felülvizsgálatát szorgalmazzák.
Orosz Sándor (MSZP) a javaslatokat értékelve elmondta: helyesnek tartja azok irányát. A helyi közösségek önrendelkezése mellett ezek hálózatát is meg kell erősíteni. A következő feladat, hogy kezdődjön széleskörű vita a Tisza jövőjét érintő javaslatokról.
Velkey Gábor (SZDSZ) kiemelte: a Kádár-rendszer alatt a társadalom atomizálódott. A szétesett közösségek pedig védtelenekké váltak. Ma kevesebb államra van szükség, de a leépítés a túlbürokratizált, központosított rendszereket kell érintse. A „végek”, a kiszolgáltatott közösségek számára viszont több állam – a közszolgáltatások javítása kell.
Ángyán József (FIDESZ) hangsúlyozta: „- A globalizáció a helyi közösségeket zúzza szét, ezért ezeket kell megerősíteni, hogy képesek legyenek védekezni. Ehhez erős, ökoszociális alapokon működő államra van szükség. Ahhoz, hogy változtatni tudjunk, mindenek előtt el kell higgyük, hogy tudunk változtatni.”
Ács Sándorné (Élőlánc Magyarországért) szerint a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program példáján láttuk: a helyi erőforrások fenntartható használatán alapuló fejlesztést, a közösségek megerősítését a kormányzattól hiába várjuk. A társadalomnak magának kell megszervezni önvédelmét – ehhez széleskörű összefogás kell.
Priksz Gábor (Lehet más a politika) aláhúzta: a föld a helyben élő gazdálkodók kezében kell legyen, nem távoli spekulánsok birtokában. Az energiagazdálkodásban pedig a helyi, megújuló erőforrások fenntartható használata hozhat valódi biztonságot a közösségeknek.
Somlyódy László, akadémikus, a Program társelnöke megjegyezte: az ENSZ Víz a változó világban című jelentése is megállapítja, hogy a vízzel kapcsolatos problémák nem vízügyi problémák, hanem össztársadalmi jelentőségű stratégiai kérdések. A megoldások a klasszikus vízgazdálkodási megoldásokon kívül kereshetők. A Tiszai jövőképalkotási program sem befejezett. „Ami elkészült: TÁJ-KÉP csata előtt.” A 2050-re megalkotott jövőképet a következőkben finomítani kell. Meg kell határozni, hogy a Víz Keretirányelv 2015-ig megvalósítanó célkitűzései közé mi kerüljön be. Így lesz a politika és a társadalom számára is könnyebben értelmezhető.
Kapcsolat: Flachner Zsuzsanna, 06-30-504-6478, flachner@rissac.hu
A javaslatok alább letölthetők.
