Túrkeve rövid bemutatása
Az Élő Tiszáért Program fontos mintaterülete a Nagy-Sárrét, ahol hazánk egyik legnagyobb zöld civil szervezete a Nimfea Természetvédelmi Egyesület tevékenykedik. Szűkebben vett működési területe Túrkevén, az Egyesület székhelyén van. A várost – általuk – itt mutatjuk be.
Túrkeve, Kisújszállás, Karcag határában három táj találkozik, a Nagykunság, a Nagy-Sárrét és a Hortobágy.
A sajátos vidék az egykori kiterjedt mocsárvilág lecsapolásával kezdődően alakult emberkéz által formált tájjá. A Tisza folyó hullámterében megmaradt ligeterdők, a holtágak, a Hortobágy- Berettyó folyó ősi, szabályozatlan medre, a kiterjedt szikes puszták számos ritka természeti értéknek nyújtanak otthont.
A túzok, Európa legnagyobb termetű röpképes madara ezen háborítatlan pusztákat lakja, az ugartyúk a szikes puszták ritka fészkelője. A pompás tollazatú szalakóta a füves élőhelyek szélein húzódó fasorokba rakja fészkét.
A vízpartokon a virágkáka és sárga nőszirom virágpompája, a holtágakon a fehér tündérrózsa és vízitök színes kavalkádja nyűgözi le a látogatót.
A mesterséges, emberkéz által létrehozott élőhelyek, mint az arborétumok, halastavak szintén gazdag, meglehetősen sokszínű élővilággal rendelkeznek.
Térségünk varázslatos és egyedülálló természeti jelensége a nyári
tiszavirágzás, melyet a Tisza folyó páratlan szépségű partján, ritkán a Hortobágy-Berettyó folyó néhány szakaszán is megcsodálhatunk.
Túrkeve több mint 700 éves történelme során számos hányattatásnak és felemelkedésnek volt helyszíne. A török pusztítások, a „futás” ideje, majd a környékbeli elpusztult településekből való visszatelepülés tette egykoron a táj meghatározó városává. Volt kihalt falvacska, volt tizenhatezres mezőváros, „redemptus” nagykun település, majd emlékezetesen az első termelőszövetkezeti város.
A Berettyó egykori árvizeinek köszönhetően végtelen mocsárvilág, és az árvízmentes hátakon kialakult puszták sokasága alakította ki a két meghatározó foglalkozást: a pásztorkodást és a pákászkodást.
A pákászkodás és a gyűjtögető életforma utolsó megjelenése volt Európában, ami fennmaradt egészen az 1800-as évek végéig, amikor „vérét vették” a rétnek, azaz elvégezték az, azóta is meghatározó jelentőségű tájátalakítást, a folyóvíz szabályozást.
Számos nemzetközi és országos híresség között innen származnak a Korda fivérek, a Finta testvérek, és itt gyerekeskedett Balogh János akadémikus is.
Ma egy fejlődésben megrekedt kisváros, megközelítőleg 10 000 lakossal, akiknek gondolkodás módját még mindig a mezőgazdálkodás határozza meg.
Úgy véljük, hogy az összefogáson alapuló együttműködés elősegítheti minőségi fejlődését városunknak.
Forrás: http://www.nimfea.hu/keviidegenforgalom/index.htm
