Uborka lett a munkavédjegyük
Igrici első roma szövetkezeti elnöke félszegen mosolyogva nyugtázza a sikereket.
Bizony, kezdhetik a szüretet a tyukodi konzervgyárnak.
Két hete voltam itt, s csak ámuldoztam, hát ez gyönyörű! – lelkesedik Kislászló Csaba polgármester. – Az uborkaültetvény sorközei tiszták, bokrai dugig vannak terméssel.
Nótár Zoltán elnök és csapata valóban csodát művelt a tavasszal még gazzal borított öt hektáron. Pedig a dél-borsodi faluban, mint megtudtuk, sokan nem bíztak bennük. A 45 éves férfi mégis meggyőzte az Igrici Beszerzési, Termelési és Értékesítési Szövetkezet roma tagságát. Szakértelme, energiája másoknak is erőt adott, majd „uccu neki, kipucolták a régi szőlőst”. Egész nap a földeken gürcölve létrehoztak egy korszerű, támfalas, hálós, csepegtetős rendszerű uborkaültetvényt, amihez két dolog kellett. A hátrányos helyzetű romák munkahelyteremtését segítő fővárosi Polgár Alapítvány, és Nótár Zoltán üzleti terve, amelyet az alapítvány szakemberei érdemesnek ítéltek arra, hogy 13 millió forint kamatmentes kölcsönt adjanak a föld és a szükséges eszközök megvételéhez.
– Egyelőre huszonöten vagyunk szövetkezeti tagok – simogatja szeretettel a levelek közötti apró termést Nótár Zoltán. – Nyáron minimálbért kaptak, most váltogatják ki az őstermelői igazolványokat. Ha beindul a szüret, az októberig majd negyven embernek ad munkát, mert az érés folyamatos. Az első leadás árából először egy összegben visszafizetjük az alapítványi kölcsönt, utána a haszonból mindenki egyenlő arányban részesül! Mert a föld az alapítványé, de garantálja, hogy hét évig uborkát termeszthetünk rajta. Jövőre az ültetvény még több hasznot hoz, mert profitrészesedésre ők nem tartanak igényt. Ez az igazi segítségük! Megadták a kezdő lökést a kamatmentes hitellel, ami állami szinten kicsi összeg, s innentől csak magunknak dolgozunk. Jövőre már nem kell támfalat, hálót, fóliát venni, öntözőrendszert kiépíteni. Az uborka mellett én döntöttem. Körbenéztem a konzervpiacon, óriási a kereslete. Ukrajnából, Szerbiából, Montenegróból hozzák, olyan kevés terem nálunk. És jó árat adnak érte, kilónként, mérettől függően, 170-240 forintot, a kicsiért nyilván a legtöbbet. Paradicsomot, paprikát is átvennének, csak nincs hozzá földünk. Pedig akad a környéken gondozatlan, de sajnos, nem eladó, hiába ígérek érte szép pénzeket.
– Nagyon elégedett vagyok az emberekkel! – mutat egy diófa alatt pihenő társaira az elnök. – Hihetetlen, amit végeztek! A termés kiváló lesz, én 40-50 tonnával számolok a fagy beálltáig. Naná, hogy híre ment. A szomszédos Hejőpapiból megkeresett egy gazdag ember, hogy ő ingyen ránk bízná az öt hektár földjét, csak a romák dolgozzanak. Ha elvállalom, Ardainé Marika vinné a helyi munkát, aki remek munkafelügyelő. Tetszik tudni, olyan kevésen múlna az állami segítség, hogy a romáknak egy tányér levessel, egy szelet kenyérrel több legyen. Nem százmilliókban kellene, hanem elég lenne ésszerű, kis lépésekben gondolkodni. Mert a romák a családjukért igenis vállalják a fáradságot. Ezt az ültetvényt mindenki a magáénak érzi, mert keményen megdolgoztak minden szem uborkáért.
