Középiskolások tiszai jövőképei a Parlamentben

A “Csongrádi Tiszavirágok” nyerte a TÁJ-KÉP Tiszai Jövőképépítés Program keretén belül

meghirdetett Jövő Kép – Jövő Nemzedék! című pályázatot, melynek döntőjét az Országház Felsőházi termében tartották. A verseny legjobb csapatainak bemutatkozása mellett a folyó jövőjével kapcsolatos előadásokra is sor került a nyílt napon.

A Tiszai Alföld jövőképépítés célja a nemzetközi előrejelzések és jövőképek (GEO4, MA) mentén a tiszai vízgyűjtő hosszú távú (2030-2050) jövőképének (jövőképeinek) megfogalmazása. A Jövő Kép – Jövő Nemzedék! pályázat résztvevőinek feladata az volt, hogy fogalmazzák meg jövőképüket a Tisza mentére 50 éves időtávlatban.

A versenyben a Batsányi János Gimnázium és Szakközépiskola (Csongrád); a Szolnoki Műszaki Szakközép- és Szakiskola, Környezetgazdálkodási és Építészeti Tagintézmény (Szolnok); a Hunfalvy János Fővárosi Gyakorló, Kéttannyelvű Külkereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskola (Budapest); a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola (Szeged) és a Zrínyi Ilona Gimnázium (Miskolc) középiskolák tanulói vettek részt. A csongrádi gimnázium kettő, míg a szegedi három csapatot is nevezett. 2008. szeptember 26-án a TÁJ-KÉP szakértőiből álló zsűri a beadott írásos pályamunkák és a csapatok előadásai alapján három továbbjutó csapatot választott ki az elődöntőben. Ők mutatkoztak be az Országgyűlés Felsőházában tartott döntőn, október 3-án.

A TÁJ-KÉP második parlamenti napját a Program védnöke, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg. Elmondta: az Országgyűlésben is jövőkép-építési munka indult, megalakult a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsa. A testület célja, hogy Magyarország 2030-ig szóló jövőképét megalkossa széles társadalmi bevonásra alapozva.

A három döntős csapat közül először a szegedi ARCUS mutatkozott be. A színdarab a 2050-es Szegedet mutatta be – összekötve a jelent és a jövőt. Az élethű megjelenítés kedvéért az előadás díszleteként egy részletes makettet is készítettek, mely a város környékének változását mutatja be. A jövőképben igen nagy hangsúlyt helyeztek az alternatív energiák hasznosítására. A diákok komoly szakismeretről tettek tanúbizonyságot utóbbi témában.

A csongrádi Tiszavirágok élvezetes, színes előadást adtak. A Tisza jelenét dallal, verssel, képes illusztrációval mutatták be. Múltjáról nagyszüleiket kérdezték, míg jövőképük megalkotásához diáktársaik körében végeztek kérdőíves felmérést. Csongrád és környékének fenntartható jövőképét fantáziadúsan, egyben inspiráló módon rajzolták meg. Ebben kulcsszerepet szánnak a folyóhoz illeszkedő fejlesztésnek, az ártéri tájgazdálkodásnak és egy környezeti nevelést segítő tanösvény kialakításának. 

A szolnoki szakközépiskolások nagy tényanyagot feldolgozva mutatták be a folyó történetét a szabályozás előtt és után. Kézzel festett tablón ábrázolták a folyó múltját és jövőképüket, de volt, amit a képeknél is színesebben mondott el az egyik csapattag által a Tiszáról írott vers. A folyó jövőbeli fejlődésében komoly szerepet szánnának a hajózás fejlesztésének és a Duna-Tisza Csatorna megépítésének, melyre egy futurisztikus hajózsilipet is álmodtak.

A zsűri tagjai – Harnos Zsolt akadémikus; Németh Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára; Nováky Erzsébet, jövőkutató (Corvinus Egyetem); Göncz Benedek, főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) és Kajner Péter, a Szövetség az Élő Tiszáért elnökségi tagja – a jobbnál-jobb produkciók közül a csongrádi Tiszavirágokét ítélték győztesnek. A csapat ötnapos spanyolországi tanulmányutat nyert. A második helyezett szolnokiak ötnapos tiszai evezést kapnak; harmadik helyezett szegediek pedig ötnapos táborozást. A további résztvevő csapatok értékes különdíjakban részesültek.

Az előadásokat követően doktori iskolák ifjú kutatóinak előadásai következtek. Horváth Levente (Tájépítészet és Döntéstámogató Rendszerek Doktori Iskola) a klímaváltozással kapcsolatos kutatásokról beszélt. Elmondta: nagyon sok kutatás készült a várható magyarországi hatásokat illetően elsősorban a VAHAVA program keretében, mégis keveset tudunk az előttünk álló változásokról. Nagyon valószínű, hogy Magyarországon az éves középhőmérséklet emelkedni, az éves csapadékmennyiség csökkenni fog.

Balogh Edina (BME Építőmérnöki Kar Vízi és Környezetmérnöki Doktori Program) a Tisza-völgy árvízi kockázatait és a lehetséges megoldásokat kutató program eredményeit ismertette. A Tisza-völgyben az árvízszintek és az árvizek gyakoriságának növekedésére kell számítani. Ennek okai között említette a helytelen területhasználatot, a hullámtér feliszapolódását, a klímaváltozást. A kutatás elöntési modellek és kockázatelemzés segítségével kereste a lehetséges válaszokat. A modellek szerint leginkább költséghatékony beavatkozásnak az számít, ha a Tisza menti természetes eredetű mélyárterekbe szabályozott módon kivezetik a vizet, míg a folyó menti töltéseket a mértékadó árvízszintnél fél méterrel magasabbra emelik.

Balogh Péter (ELTE-TTK Földrajztudományi Doktori Iskola) az Alföld klimatikus vízhiányára hívta fel a figyelmet. Az egyensúlyi állapothoz szükséges csapadéknak mindössze kétharmada hullik a területre. A hiányzó víz azonban rendelkezésre áll a vegetációs időszak elején jelentkező árvízként. Az eredeti mederrendszer az árvízi víztöbbletet szétterítette a tájon. A mai gátrendszer viszont átjárhatatlan a természetes folyómozgás számára: levágtuk a tájat a folyóról. A megoldás az, hogy a vizet nem levezetni kell, hanem kivezetni, az eredeti infrastruktúrát (meder- és érrendszert) vissza kell állítani.

Budai Péter (BME Építőmérnöki Doktori Iskola) a városi és közúti csapadékvizek vízminőségéről adott elő. A közlekedés káros hatásai között említette a zaj- és légszennyezés mellett a csapadékvíz szennyezését is. Utóbbi függ a forgalomban résztvevő járművektől, a forgalom dinamikájától is.

Kovács Ádám (BME Építőmérnöki Doktori Iskola) a Tisza-vízgyűjtő dombvidéki területeinek foszforterhelésének csökkentésére vonatkozó kutatást ismertette. Ennek főbb forrásai a szennyvízbevezetések, illetve a műtrágya eredetű felszíni bemosódás. Nem lehet mérni a szennyeződés pontos helyét és mennyiségét, ezért modellekel próbálják kiszámítani. A szennyezés csökkentésének két legfőbb módszere a mezőgazdasági művelési ág váltása, erózióvédelem (forrás-kontroll), illetve a pufferzónák kialakítása (transzport-kontroll). A forrás- és transzport-kontroll együttes alkalmazása  a leghatásosabb, akár 80 %-kal csökkenthető a foszfor szennyezés.

Leidinger Dániel (ELTE-TTK Környezettudományi Doktori Iskola) a természet és a társadalom viszonyát vizsgálja a fenntarthatóság szempontjából. Megállapítása szerint a városok, városias települések megjelenése, működése, hatása a rákos sejtekére hasonlít. Erőforrásokat vonnak el környezetüktől, és anyagcsere termékekkel szennyezik. A városias életformát rázúdítják a vidékre, így a vidék is függő helyzetbe kerül. Hiányzik a nagy egész rendszerrel (természettel) való együttműködés – mondta. Mindennek következménye a természeti környezet pusztulása, amelyet a társadalmi rendszerek összeomlása követhet, akár 5-10 éven belül. Vissza kell térni ezért a helyi erőforrások hasznosítására; a helyi adottságokra épülő tájgazdálkodási rendszerhez; újjá kell teremteni az önellátó,  falusias térségeket.

 Tarnai Mária (Corvinus Egyetem) a Túr és Kállói főfolyás mentén végzett környezetértékelési kutatást ismertetett. Fizetési hajlandóságot vizsgáltak, hogy megtudják, mennyit ér az egészséges levegő és a szép kilátás? Piacra nem kerülő értékek pénzbeli értékének kifejezésével próbálkozott a munka. Az eredmények szerint 10 évre vetítve a helyiek jövedelmük kb. 0,5 %-át fordítanák ezen értékekre.

A parlamenti nap utolsó előadója Juha Kamari professzor, a finn SYKE kutatója, a SCENES-projekt vezetője ismertette a vízkészletek mennyiségi és minőségi alakulását és gazdasági, társadalmi kihatását értékelő kutatási folyamatot, melynek a TÁJ-KÉP Program is része. A projekt lényege a lehetséges jövőképek felvázolása. A jelen állapotot meghatározó folyamatokat és hajtóerőket elemzik az érintettek bevonására alapozva. A vizek használatára és terhelésére különböző léptékű modellek készülnek, melyeket mintaterületeken tesztelnek. Ezek eredményeként Európa élővizeinek 2050-ig terjedő jövőképei állnak elő.

 

Kapcsolat:  Flachner Zsuzsanna, flachner@rissac.hu



Kapcsolódó dokumentumok